A természetes kiválasztódás arra kényszeríti az embereket, ahogy a többi élőlényt is, hogy azt válasszák, ami a génjeik reprodukciója szempontjából a legjobb, akkor is, ha az nekik mint egyéneknek, rossz. A legtöbb hím gürcöléssel, aggodalmaskodással, versengéssel és harccal tölti az életét ahelyett, hogy a békés nyugalmat élvezné, mert a DNS-ük a saját önző céljai érdekében manipulálja őket. A sátánhoz hasonlóan a DNS a mulandó örömöket használja fel arra, hogy megkísértse az embereket, és a hatalmába kerítse őket.

Kapcsolódó idézetek

1. A természetes kiválasztódás elve a faj túlélését, illetve általában az életfolyamat fenntartását szolgálja, és nem az egységes jólétét. Az életnek ez a megállíthatatlan ereje vakon tör előre, és kíméletlenül kihasználja, majd elpusztítja az élőlényeket, az amőbáktól kezdve az emberi lényekig. Hankiss Elemér
2. Rossz hír azoknak, akik a földi paradicsomot akarják elhozni, hogy belső biokémiai rendszerünk, úgy látszik, boldogságunk nagyjából egyenletes szinten tartására van programozva. A boldogságra nem vonatkozik a természetes kiválasztódás - egy boldog remete génkészlete kihalásra van ítélve, míg két szorongó szülő génjei átruházódnak a következő nemzedékre. A boldogság és szomorúság csupán annyiban játszik szerepet az evolúcióban, amennyiben elősegítik vagy hátráltatják a fennmaradást és szaporodást. Ezek után talán nem meglepő, hogy az evolúció se nem túl boldogra, se nem túl szomorúra formált minket. Így képesek vagyunk ideiglenesen élvezni a kellemes érzeteket, de ezek sosem tartanak örökké. Előbb vagy utóbb elmúlnak, és átadják helyüket a kellemetlen érzeteknek. Yuval Noah Harari
3. A természetes kiválasztás az élet és a halál szétválasztásával mûködik, vagyis a legalkalmasabbak fennmaradása és a kevésbé alkalmas egyedek elpusztítása révén. Charles Darwin
4. A Szellem túléli a Szépséget. Ez magyarázza azt is, hogy annyi gyötrelemmel igyekszünk magunkat túlmûvelni. A létért folyó vad harcban szükségünk van valamire, ami nem mulandó, és így megtöltjük lelkünket mindenféle limlommal és adattal, abban az oktondi reményben, hogy majd ezzel álljuk meg helyünket. Oscar Wilde
5. A természetes kiválasztódás nem úgy tervezte az agyunkat, hogy tisztán lássuk a világot, hanem úgy, hogy az észlelésünk és a hiedelmeink segítségével gondoskodjunk a génjeinkről. Robert Wright
6. Az agyunk számára rettenetes lehet a hosszú távú jövő képe, amelybe előrevetíti azt, hogy ennek az évszázadnak a hedonizmusa okozza a következők katasztrófáját. A természetes kiválasztódás erre nem képes. A természetes kiválasztódásnak semmi sem rettenetes. A természetes kiválasztódás csak annyit tesz, hogy vakon kedvez a rövid távú előnyöknek, mert minden nemzedék automatikusan megtelik azoknak az egyedeknek az utódaival, amelyek valami miatt hatékonyabban tudtak szaporodni, mint a társaik. Richard Dawkins
7. A mutánsok elengedhetetlenül szükségesek saját énünk fenntartásához. Genomunk törékeny egyensúlyt teremt ellentétes erők között, ellenkező felépítésû szálakat párosít, elvegyíti a múltat a jövővel, összecsendíti az emlékeket a vágyakkal. Ez a legemberibb dolog, amellyel rendelkezünk. Szolgálatunkba állítása fajunk tudásának és nagyságának végső próbája lehet. Siddhartha Mukherjee
8. A génjeink befolyásolják, hogyan boldogulunk környezetünkben, a környezet viszont hatással van rá, hogy DNS-ünk mely elemei fejeződnek ki, és melyek nem. Viselkedésünkkel és azzal, hogy mennyire hatékonyan tudjuk célirányosan szabályozni a figyelmünket, magunk is alakítjuk azt a környezetet, amely végül visszahat ránk.
9. Úgy tartják, az ördög akkor a legerősebb, amikor elfordulunk. Mint egy program, ami csendben fut a háttérben, amíg mi mással szarakodunk. Démonoknak hívjuk őket. Felhasználói interakció nélkül dolgoznak, monitoroznak, naplóznak, értesítést küldenek. Az ősi ösztönök, elnyomott emlékek, öntudatlan szokások mind velünk vannak, mindig aktívak. Igyekszünk helyesen cselekedni, jól viselkedni, elhozni a változást, de az egész szart sem ér, mert a szándékaink lényegtelenek. Nem a szándékok vezérelnek, hanem a démonok.
10. Az emberi szellem olyan viszonyokat teremt, amelyekkel szemben az ember természetes hajlamai már nem állják a versenyt. Azok a kulturálisan és ösztönösen, genetikailag programozott viselkedési normák, melyek a történelmileg legkevésbé régi múltban még erények voltak, jelen körülmények között romlást hoznak ránk. Konrad Lorenz