A többség számára a munkaerő-felvétel alapvetően romantikus folyamat, amiben az állásinterjú a randevú deszexualizált változata. Olyan embert keresünk, akivel azonnal fellép az a híres-neves ösztönös vonzalom első látásra, és akkor is ezt tartjuk a legjobb jelnek, ha az ezt követő kapcsolat könnyes véget ér, s kiderül, hogy a felekben semmi közös nincsen. A szerelem korlátlan ígéretét akarjuk. Ezzel szemben a strukturált interjú mintha csak az érdekházasságok száraz logikájának és gyakorlatiasságának elvén mûködne.

Kapcsolódó idézetek

1. Sajnos napjainkban általában a (...) romantikus szenvedélyt értik szerelem alatt. Két ember meglátja egymást, kölcsönös fizikai vonzalmat éreznek, élvezik, ha együtt lehetnek, és gyorsan "egymásba szeretnek". Nem állnak meg, hogy átgondolják: ők ketten máshonnan jönnek, más értékekkel rendelkeznek, és mást várnak a kapcsolattól. Nem gondolják végig, mit is jelent egy életre szóló társkapcsolat kialakítása és ápolása.
2. Nem tudom, szerintem a férfiak romantikusabbak, mint a nők. Amikor mi megnősülünk, egyetlen lánnyal tesszük. Sok idő eltelik, amíg megismerjük a lányt, és arra gondolunk, hogy idióták lennénk nem elvenni ezt a tökéletes lányt. De úgy tûnik, a lányok, amikor odaérnek, hogy választaniuk kell, a legjobb lehetőséget választják. Ismerek olyan lányokat, akik férjhez mennek, mert a fiúnak jó állása van. Az egész életüket elszórják, keresvén a fehér lovon érkező herceget, de a végén ahhoz mennek hozzá, amelyiknek jó állása van, és aki mellettük lesz.
3. A romantikus szerelem mindennél erősebben táplálja bennünk a teljesség utáni vágyat. A kapcsolat általában úgy indul, hogy azt hisszük, meg fogjuk ismerni a másikat, és titokban azt reméljük, hogy mindenben egyetértünk. Ehelyett a végén kiderül, hogy sokkal inkább magunkat ismertük meg. Audrey Hepburn
4. Széles körben elterjedt az az elképzelés, hogy a szerelem sorsszerû, erőszakos esemény, mely váratlanul érkezik, ezért csak passzív várakozással közelíthetünk felé. A szerelemre várni végzetes hiba, mert ezáltal várakozó álláspontra helyezzük saját magunkat és életünket. A szerelem azonban nem passzivitásban esik meg, mivel a szerelem aktivitás. És ha aktivitás, akkor cselekvés vagy magatartás, amely megtanulható.
5. Természetesen, ha a szerelemről van szó, mindannyian elvárunk bizonyos tulajdonságokat, és kizáró oknak tartunk másokat. Ám a túl bő lére eresztett listák kapcsán óhatatlanul felmerül a kérdés: mennyivel rontják az esélyeinket a szerelemre. (...) Hosszú távon a papírforma szerinti egyezés semmit sem jelent. Értelmetlen leszûkíteni a keresést azokra, akik minden pontban megfelelnek az elvárásainknak, hiszen így lehetetlen küldetésre vállalkozunk. ehelyett válasszuk ki azt a néhány szempontot, ami igazán fontos, és adjunk esélyt többeknek is. Lehet, hogy kellemes meglepetés fog érni. Hannah Fry
6. Az interjú nem vezet kapcsolathoz. A kötődés a csendes pillanatokból épül fel. Abból, hogy sok időt töltünk el közösen, megfigyeljük a másikat, interakcióba lépünk vele, és apránként megismerjük. Trevor Noah
7. Furcsa érzés, amikor a férfi olyat kér, amit a nő csak azért tesz meg, hogy a másik kedvében járjon, vagy mert remél cserébe valamit. Pénzt, előrejutást a ranglétrán, az idealisták és széplelkû naivák pedig egyszerûen csak szerelmet.
8. A kapcsolatok természete más, mint amit a moziban látunk, más, mint amire felkészítenek minket. A nagy romantikus filmek valami esszenciálisat ragadnak meg abból az érzetből, amit szerelemnek hívunk, de azt kevéssé mutatják be, mennyire nehéz megoldani egy együttélést, hogy ennek milyen stációi vannak, milyen banális tud lenni, miként lehet életben tartani, hogy lehet egyáltalán elviselni a másikat vagy magunkat. Tájékozatlanságunk okán vagy végigküszködjük az életet, vagy különböző utakat keresünk. Pelsőczy Réka
9. A férfiak a kihívást keresik, azt a nőt fogják szeretni, aki nem ugrik első szavukra, akit nehéz megszerezni és megtartani, aki tud nemet mondani, és aki köszöni szépen, jól elvan a pasi nélkül is, ha éppen úgy hozza a helyzet. És amint a férfi kezdi magától értetődőnek venni a nőt - nos, onnantól kezdve kezd vesztésre állni a nő szénája, hogy enyhe képzavarral éljek.
10. A romantikus ideálok a vérünkben lüktetnek, és gyakran meg sem kérdőjelezzük azokat. Annyira megszállottan kergetjük az ideánkat, hogy észre sem vesszük a lehetséges megfelelő partnereket, vagy kilépünk a kapcsolatainkból, amint a szikra kihuny. Hibáztatjuk a párunkat, hibáztatjuk önmagunkat, de nem kérdőjelezzük meg a csalfa voltát annak, amit keresünk.