A tolerancia akaratlanul is együtt jár valamiféle felsőbbrendûség-érzéssel, és ezért nem is becsülöm nagyon sokra, bár kétségtelenül jobb, mint az intolerancia, ami ugyanennek az életérzésnek egy agresszívebb kifejeződése.

Kapcsolódó idézetek

1. A tolerancia nemcsak azt jelenti, hogy osztjuk egy másik ember nézetét, hanem azt is, hogy elismerjük jogát a más véleményre. Másrészt azonban a toleranciát gyakran úgy értjük félre, hogy a másiknak a jogát az ő részéről való intoleranciához is elfogadjuk. Viktor Emil Frankl
2. A tolerancia leginkább azt az elkötelezettségünket fejezi ki, hogy senkinek az életét nem tartjuk előbbrevalónak a másikénál. Stephanie Dowrick
3. A tolerancia önmagunkkal szemben többféle meggyőződést tesz lehetővé: ezek megférnek egymással - óvakodnak, mint az egész világ, nehogy kompromittálják magukat. Mivel kompromittálja magát manapság az ember? Azzal, ha következetes. Ha egyenesen halad. Ha legalább nem ötértelmû. Ha eredeti. Friedrich Nietzsche
4. Van, hogy a tolerancia gyávaságból fakad. De ettől még az intolerancia nem a bátorság jele.
5. Ateista vagyok, és elvárom minden rangú-rendû hívőtől, hogy tisztelje ebbéli meggyőződésemet. Ugyanakkor - és éppen ezért - magától értetődőnek tartom a viszonosságot; a tolerancia nem azt jelenti, hogy a hívőnek tudomásul kell vennie az én tiszteletlenségemet.
6. A tolerancia azt jelenti, mi tudjuk, hogy az ismereteink, tudásunk, eszközeink az igaziak, de elviseljük, toleráljuk, ha mások ezt esetleg nem tudják, és nem ennek megfelelően látják a világot, nem eszerint viselkednek, gondolkodnak, érvelnek. Mérő László
7. Szeretek adni. De tudom, nem önzetlenségből teszem, sőt szinte ellenkezőleg. Ha adhatok, nemesnek érezhetem magamat, kiváltságosnak, bőkezûnek. Ami nekem talán több örömet okoz, mint adományom annak, aki megkapja. Mellesleg gyakorlatból tudom, hogy elfogadni sem könnyû. Viszketeg érzés, mely igen nehézzé teszi a fenntartások és hátsó szándékok nélküli hálát. Vámos Miklós
8. A másság iránti tolerancia tanult dolog, a civilizáció egyik vívmánya. Természetüknél fogva az emberek gyanakvók a tőlük sokban különbözőek irányában, függetlenül attól, hogy a gyanús egyén a szakadék túlpartjáról átsurranó betolakodó vagy helyben született rendbontó.
9. Az ízlésekben, megérzésekben éppen az a jó, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül csaponghatunk közöttük. Szerintem inkább az a baj, ha ezt nem engedjük meg magunknak.
10. Nem a "részvét", a szánakozó együttérzés nyitja meg előttünk a lét és a kultúra legtávolabbi és idegen tájait, hanem nyitottságunk és elfogulatlanságunk, amelyekben semmiféle szánakozó együttérzés (részvét) sincs, hanem száz meg száz olyan dolgot élvez, amelytől régebben szenvedett (fölháborodott vagy ingerült lett, ellenségesen vagy hûvösen figyelt). Friedrich Nietzsche