A történelemben mindig akad egy különös és folyton megújuló nemzetség: a rend megszállottjainak sora. Ezek egy elvont és korlátlan hatalmú bálvány előtt hódolnak, az emberi élet mit sem számít szemükben, ha szembeszegül az intézmények dogmáival.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberi társadalmak története küzdelmek sora az uralkodók és az elnyomottak, a gazdagok és a szegények, a hatalomra törők és szolgasorba vágyók, meg azok között, akik fel akarják szabadítani önmagukat és embertársaikat. A hatalom és a szabadság, az uralom és a lázadás, az állam és társadalom elvei örökös ellentétben állnak. Ez a feszültség sohasem oldódik; az emberiség ma ebbe az irányba halad, holnap meg abba. Egy új rendszer felemelkedése vagy egy régi bukása nem jelent valami titokzatos törést a fejlődésben, vagy egy még titokzatosabb fejlődési szakaszt; egy új rendszer felemelkedése vagy egy régi bukása pontosan az, aminek látszik.
2. A Törvény (...) állandó, változatlan, átlátszó; ereje és tisztasága az uralkodókét is felülmúlja. Minden ítélkezéskor újra és újra a hajdani, szent állapotot ismétli. Sohasem pusztán a bûnöst ítéli el, hanem mindig magát a bûnt; és rákényszeríti a világot, hogy újra és újra ártatlanságában tündököljön.
3. Vannak emberek, és sokan vannak, akiknek szemében mindig és mindenkor a hatalmasoknak van igazuk, és akiket felháborodással tölt el a vakmerősége azoknak, akik e földi hatalmasok ellen fellázadni merészelnek. Hogy az embereknek ezen válfaja tényleg túlnyomó többségben van, azt elvitathatatlanul bizonyítja a világtörténelem, amely számtalanszor tanúságot tesz a népek végletekig menő birkatürelméről. E. Marlitt
4. A fennálló rendnek mindig vannak védelmezői, csakhogy azok mindig a nemzet leggyávábbjaiból állanak. Eötvös József
5. Az uralkodó - a történelem rabja. A történelem, vagyis az emberiség tudattalan, közös, társas élete az uralkodók életének minden pillanatát a maga érdekében használja fel, mint céljainak egyik eszközét. Lev Tolsztoj
6. Milyen magasztos osztályrész, milyen boldogság a kiválasztottnak sorsa, aki az örök igazságot szolgálja, azok között, kik már sok ezer év óta méltóvá teszik az embert isten országára, vagyis mentesítik az emberiséget sok ezer év harcától, bûnétől, szenvedésétől, ha mindent az eszmének áldoznak: ifjúságot, erőt, egészséget, ha meghalni is készek a közösség javáért! Anton Pavlovics Csehov
7. Évszakok változnak, évek ballagásznak, népek jönnek valahonnét, nemzetek tûnnek valahová, és tágul a messzeség, korlátokat dönt le a diadalmas ész, és amit ma nem ismerünk, holnap talán már megszokott lesz. Mit sem változik azonban a tragédia. A tragédia átélése, amely korról korra igazolja eredendő végzetünk. Jean-Pierre Montcassen
8. A történelem az egyéni életek falában vánszorog, ugyanakkor a nagyobb, az örök erők egy pontba tartanak. Egyszerre mindkettőt nem tarthatod szem előtt.
9. A történelem maga a mozgásban levő irónia, a szellem embereken és eseményeken átívelő röhögése. Ma ez a hit arat diadalt; holnapra legyőzték, gúnyt ûznek belőle és egy másikra cserélik: akik hittek benne, osztoznak vereségében. Máris jön egy új nemzedék: a régi hit újból érvénybe lép; lebontott emlékmûveit helyreállítják... hogy nemsokára majd újfent lerombolják. Semmiféle megingathatatlan elv sem szabályozza a szerencse kegyét és fenyítéseit: váltakozásuk része a Szellem hatalmas bohózatának, amelynek játékában összevegyülnek a szélhámosok és hívők, fondorlatok és rajongások. Emil M. Cioran
10. A történelem azt bizonyítja, hogy az emberek szinte bármivel kapcsolatban meggondolják magukat, attól kezdve, hogy melyik istent imádják, egészen addig, hogy milyen frizurát viselnek. Talán az egyetlen kivétel ez alól a szabály alól, hogy az emberiség soha nem kételkedett komolyan az önmagáról alkotott jó véleményében vagy a létezésének értékében.