A (...) traumáknál az ember néha ok nélkül vállalja magára a felelősséget. Ez egy kicsit olyan, mint az önbántalmazás. Néha megkönnyebbülünk, ha átvállaljuk a terhet. Logikátlannak tûnhet, mégis így van.

Kapcsolódó idézetek

1. Nehéz lehet felelősséget vállalni azért a fájdalomért és szégyenért, amit mások akasztottak ránk, de jogos vagy nem, egyedül kell megbirkóznunk ezekkel az érzésekkel. Lehet, hogy nem te vállaltad magadra ezeket a terheket és nem tettél semmit, amivel ezt kiérdemled, de benned vannak és neked kell megbirkóznod velük.
2. Van, hogy képesek vagyunk akkor is mást hibáztatni a fájdalmainkért, amikor valójában magunknak okoztuk, mert az egyszerûbbnek tûnik, mint a felelősségvállalás.
3. A fájdalomnak, valami nagyon is fontos szerepe van a maga életében. Lehet, hogy valamit megold maga helyett. Ez a betegség előnye. (...) Gyakran előfordul, hogy valamit nem akarunk megtenni. Ilyenkor nincs elég erőnk felvállalni a döntésünket. Sőt, gyakran nem is tudjuk, hogy nem akarjuk megtenni. Ilyenkor a betegség segít nekünk. Megbetegszünk és nem kell megtennünk azt, amit nem akarunk. És ami fontosabb, hogy a felelősség terhét is leveszi a vállunkról. Nem kell felvállalni a döntésünket.
4. Néha a balesetek egyszerûen megtörténnek. (...) Haragudni akarsz saját magadra, mert könnyebb elviselni, ha magadat hibáztathatod. De ha olyasmiért okolod magad, amiről nem tehetsz, nem segítesz senkin. (...) Azt hiszem, ez olyan, hogy a lelkünk mélyén azt akarjuk hinni, hogy mindennek, ami történik, van oka. Pedig nincsen. Az élet nem úgy mûködik. Néha az ember rosszkor van rossz helyen.
5. Az élet nehézségei gyakran váratlan lehetőségeket hoznak. Talán éppen ezért van, hogy olykor saját döntésünk okán, önként jelentkezünk a megtapasztalásukra és elviselésükre.
6. Akivel szemben nagy igazságtalanságokat követtek el, megsebződött, sokat szenvedett, főleg gyerekkorban, gyakran azt gondolja, hogy ennek ő az oka, elhiszi, hogy ő a rossz, és a büntetést megérdemli. Így gyermekként önmagát teszi felelőssé olyasmiért, amiért nem felelős, ez azonban annyira nyomasztó lehet számára, hogy a későbbiekben mindenért másokat hibáztat, mert felnőttként ezt már megengedheti magának. Ezért a saját életéért az "itt és most"-ban nem vállal felelősséget. Ha közel merné engedni magához azt, hogy ő ott és akkor nem volt felelős - ami persze óriási lelki megterhelést jelenthet -, akkor képessé válna arra, hogy a jelenben felelősséget vállaljon önmagáért. De amíg ezt nem teszi, létrehoz egy sajátos egyensúlyt, ami önmaga kárhoztatása és mások okolása között alakul ki. Pál Ferenc
7. Miért van az, hogy annyival könnyebb mások fájdalmát átérezni, mint a sajátunkat? Valószínûleg azért, mert a sajátjába beledöglik az ember. Katrine Engberg
8. Kimondani azt, amit érzek, nem bonyolult. Akkor tudatosul egy csomó minden az emberben. Az is, hogy mit tettem meg, mit hagytam figyelmen kívül. Mert azért, hogy én benne vagyok egy adott helyzetben, azért egy ember okolható, és az pedig én vagyok, önmagam. Csernus Imre
9. Amíg elkülönítjük magunkat, könnyû az embereket hibáztatni. Amint elismerjük, hogy összetartozunk, több felelősséget kell vállalnunk magunkért és másokért. Andrew Matthews
10. Akárcsak az utunkat, úgy a terheinket is mi magunk választjuk meg, miképpen azt is, hogy mikor vagyunk hajlandók megszabadulni tőlük. És az elengedés minden esetben megkívánja, hogy merjünk szembenézni érzéseinkkel, az elszalasztott pillanatok és a ki nem mondott szavak okozta fájdalommal. Robert Lawson