Ugrás a tartalomra
A tudósok nem teszik össze vasárnaponként a kezüket és éneklik, hogy "A gravitáció létezik! Tudom, hogy létezik! Hiszek benne! Hiszem teljes szívemből, hogy ami megy fel, fel és fel, annak le, le, le kell jönnie. Ámen!". Ha ezt tennék, tudnánk, hogy egyáltalán nem biztosak az elképzelésükben.
Kapcsolódó idézetek
-
Az egyik napon meg vagyok róla győződve, hogy létezik egy bizonyos típusú szimmetria, amelyben mindenki hisz, másnap viszont igyekszem rájönni annak következményeire, hogy mégsem létezik, és akkor engemet kivéve mindenki bolond. De jó tudósoknál megvan az a szokatlan dolog, hogy ha bármit csinálnak is, mialatt azt végzik, ők sosem olyan biztosak önmagukban, mint amilyenek mások szoktak lenni. Õk tudnak folyamatos kételyben élni, azt gondolva, hogy "lehet, hogy ez így van", mialatt azon dolgoznak, és egész idő alatt tudják, hogy "lehet, hogy ez így van". Sok ember ezt nehezen viseli el; azt gondolják, ez közönyt vagy ridegséget jelent. Ez nem ridegség! Ez sokkal mélyebb és melegebb megértést jelez, és azt jelenti, hogy az ember áshat olyan helyen, ahol ideiglenesen meg van győződve arról, hogy ott megtalálja a keresett feleletet, és amikor valaki arra jár és azt mondja: "Látta már, hogy odaát mi jött elő?", akkor felnéz, és azt mondja: "A mindenit! Rossz helyen ások!" És ilyen eset mindig előfordul.
Richard Feynman
-
Az istenek létezése mellett vagy ellen szóló érveket nem érvényesítik az istentelen univerzumtól való félelmeink - vagy vágyaink. Nem ellenezhetjük a gravitáció elméletét azzal, hogy kellemetlen érzés leesni a lépcsőn.
Stefan Molyneux
-
Sokan szeretik úgy elképzelni, hogy a tudomány az valami vallásos áhítatban készül, és csupa okos ember töri magát, hogy nagy felfedezéseket tegyen együttmûködve a többiekkel, ez ugye szép, de nem igaz. A tudomány világa éppen olyan, mint az összes többi.
Csányi Vilmos
-
A tudósok hitcikkelyként fogadják el a hitet, hogy az univerzum értelmes módon rendezett. Az a helyzet, hogy nem lehet senki tudós anélkül, hogy ebben a két dologban hinne. Ha egy tudós nem gondolná, hogy van rendezettség a természetben, nem törné magát, hogy megismerje, hiszen nem lenne mit felfedezni. Ha nem hinné, hogy a rend értelmes, feladná a kutatást, hiszen a kutatásnak semmi értelme, ha az emberek nem juthatnak megértésre. De a tudósok hittel elfogadják, hogy a világegyetem rendezett, és hogy - részben legalábbis - megérthető az emberek számára; és ez az, ami az egész tudományos vállalkozás alapja.
Paul Davies
-
Senki sem tudja, mi a gravitáció, és szinte senki sem tudja, hogy senki sem tudja, hogy mi a gravitáció. A kivételt a tudósok jelentik. Õk tudják, hogy senki sem tudja, hogy mi a gravitáció, mert ők tudják, hogy ők sem tudják, hogy mi a gravitáció.
-
Egy tudósnak megvan a saját elképzelése a világról, vannak olyan meggyőződései, amiket nem tud bizonyítani. Egy jó tudós ilyenkor úgy fogalmaz, hogy "nézd, szerintem ez így van, de nem tudom minden kétséget kizáróan igazolni".
-
Aki hisz a tudományban, az téved, mert nem hinni kell. A tudomány egy gyakorlattal igazolható hiedelemrendszer. A tudósok is össze-vissza hisznek mindenfélét, de van egy tudományos módszer, úgyhogy minden hiedelmet megfigyelésekkel, kísérletekkel ellenőrizni lehet, és ki lehet választani azt, ami pillanatnyilag a legjobb.
Csányi Vilmos
-
Egy tudós soha nem biztos. Ezt mindannyian tudjuk. Tudjuk, hogy valamennyi állításunk csak közelítő állítás, amelyeknek bizonyossága különböző fokú. Ha állítunk valamit, akkor nem az a kérdés, hogy igaz-e vagy hamis, hanem az, hogy mi a valószínûsége annak, hogy az állítás igaz vagy hamis.
Richard Feynman
-
A tudomány nem arról szól, hogy én pontosan tudom, hogy mi hogy van. Én azt tudom megmondani, és minden tudományosan gondolkodó tudós azt tudja megmondani, hogy ha bizonyos körülmények között ezt meg ezt csinálom, annak megjósolhatóan az és az lesz az eredménye. Az elmélet, az teljesen érdektelen.
Csányi Vilmos
-
Nem könnyû a tudósoknak. (...) Amikor az egyik tudós rájön, hogyan mûködik a világ, akkor egy másik közli, hogy a világ másképpen mûködik. Emiatt aztán összekülönböznek. Nálunk, egereknél, egy kis lökdösődéssel és sajtrágással el lehetne intézni az ilyesmit, és rögtön kiderülne, kinek az elmélete igaz. De egyik tudós sem akar rágcsálni. Ehelyett állítólag "az elméleteiken rágódnak". Á! Dehogy küzdenek meg a tudósok az igazukért kísérletek segítségével! Konferenciákra járnak, cikkeket írnak, és hosszasan beszélnek az előadásokon. Ezért nem tudják jól megoldani egymás közt a vitás kérdéseket. Legalább néhányszor közösen elrágódhatnának rajtuk.
Markéta Banková