A válás, a szakítás nem egyetlen lépés, és ritkán következik be egyik napról a másikra. A legtöbb esetben hosszú, tépelődésekkel teli időszak előzi meg. Ez egy folyamat, amely tele van egymással viaskodó ambivalens érzésekkel. Menjek vagy maradjak - van, hogy százszor is megfordul bennünk, mire megszületik az a végső döntés.

Kapcsolódó idézetek

1. Különböző válástörténetek vannak, mindegyiket tiszteletben kell tartani. Nem mindegy, mikor történik a válás egy család életében, harag, agresszió, esetleg erőszak szerepet játszik-e benne, ki megy el, ki marad, haragban vagy békében búcsúznak a felek; nem beszélve a folytatásról, lesz-e új családjuk... bonyolult és összetett dolgok ezek. Csak egy biztos, válás közben mindenki sérül. Az, hogy milyen mértékben, teljesen egyéni.
2. A válás sok esetben olyan, mint az öngyilkosság. A halni készülő sem meghalni akar, csak nem bírja tovább elviselni a szenvedést. Az elváló párok sem feltétlenül válni akarnak, csak nem tudnak úrrá lenni a fájdalmukon.
3. Szerintem már eldöntötted a szakítást, legfeljebb még halogatnád valameddig. Ilyenkor az tart vissza a borítástól, hogy jaj, mi lesz a másikkal nélkülünk: biztosan megtébolyodik, leugrik a toronyból, holtig agyászra szorul, ágybavizelő, alvajáró lesz, cölibátust fogad. Ehhez képest a különválás valami újnak a kezdetét jelenti, és végül hasznára válik mindenkinek, többnyire. Ezt persze a szakításkor még átkozottul nehéz elhinni. Vavyan Fable
4. Könnyûnek tûnik megtenni az első lépést a másik irányába, sokan mégsem teszik meg. Ezért van annyi válás. Kár! Hány szerelem megy tönkre, pedig némi erőfeszítéssel újra fellángolhatnának! Raphaëlle Giordano
5. Nem magától értetődő, hogy el kell hagynunk életünk párját - még akkor sem, ha már régóta gondok vannak közöttünk. Mindenekelőtt az a gondolat rettenti el ettől a lépéstől a legtöbb embert, hogy utána egyedül marad. Gyakran a harmadikkal való kapcsolat adja meg azt a szükséges lökést ahhoz, hogy elszánja magát erre a lépésre. Sokan a legnehezebb, de a legjobb döntésnek tartják életükben - az elválási szakaszban jelentkező minden probléma és nehézség ellenére. Alfons Vansteenwegen
6. Senki sem úgy megy férjhez, hogy ha nem sikerül, na bumm, legfeljebb elválunk. De az ember addig vesz részt bármilyen párkapcsolatban, amíg az mindkettőjüknek jó, mindkettőjüknek örömet, boldogságot jelent. Aztán amikor valamiért megbicsaklik a kapcsolat, akkor szenved még néhány évig, amíg megerősödik benne a felismerés, hogy nem szeretné már folytatni. Ez nem egyszerû folyamat, sok fájdalommal és bánattal jár. Mégis meg kell hozni a döntést, ha már nem méltó önmagunkhoz képest az együttélés. Bánsági Ildikó
7. Tévedés azt feltételeznünk, hogy a különélés minden esetben váláshoz vezet. A különélésből éppolyan eséllyel következhet be a házasság helyreállítása, gazdagodása és megújulása. A házasfeleken múlik, hogy mi lesz a különélési időszak végkimenetele. Gary Chapman
8. Kiderült, hogy elválni sokkal nehezebb, mint összeházasodni. A házasodni készülőknek fel kéne olvasni egy figyelmeztetést, mielőtt kimondják a boldogító igent: "Figyelmeztetem, hogy bármilyen szerelem, amit most éreznek, felhasználható önök ellen a jövőben. Tanulmányok kimutatták, hogy a válás során mindig a legőrültebb ember nyer, tekintet nélkül arra, ki sérült a legtöbbet a kapcsolatban. Megértették, hogy ugyan a házasságkötéshez öt perc is elég, elválni évekbe telik, rámegy az összes megtakarításuk, tönkreteszi a baráti és családi kapcsolataikat, és örökre aláaknázza érzelmi egészségüket és az emberiségbe vetett hitüket? Tudomásul veszik, hogy jelenleg a szerelemtől és a reménytől vakon cselednek, és talán fogalmuk sincs arról, mit mûvelnek?"
9. Sokan úgy vélik, hogy az életre szóló boldogtalanságtól csak a válás mentheti meg őket. Túlélési technikaként folyamodnak a váláshoz, és a legtöbben abban bíznak, hogy az életük egyszer majd rendbe jön valaki másnak az oldalán. (...) Legtöbben arról számolnak be, hogy a második házasságukban ugyanaz a folyamat zajlott le, mint az elsőben. Az egyetlen különbség csupán az, hogy másodszor hamarabb jutottak el a teljes kétségbeesés állapotába. Gary Chapman
10. Mint sok más embert, engem is megszáll a rémület, ha arra gondolok, hogy ismét egyedül maradhatok. Rettenetes dolgokat mûvelek: vagy borzasztóan ragaszkodom valakihez, akivel éppen együtt vagyok, vagy annyiszor kínálok számára kilépési lehetőséget, hogy végül azt hiszi, hogy szabadulni akarok tő­le. Egyébként az illető így is, úgy is, előbb-utóbb elhagy. Ezért untig elég, ha akkor élem át az elválás fájdalmát, ami­kor az bekövetkezik és nem kell lélegzetvisszafojtva lesnem, mikor távozik majd valójában az illető.