A világ dicsősége múlandó, és nem az alapján kell mérni az életünket, hanem aszerint, hogy milyen döntéseket hozunk a személyes történetünk követéséről, az utópiánkban való hitünkről és az álmainkért való harcról. Mindannyian a saját életünk főhősei vagyunk, és sokszor a névtelen hősök hagyják a legnagyobb nyomot.

Kapcsolódó idézetek

1. Életünk - még a legfontosabb eseményei is - alapjában véve esetleges, a történetek csak úgy megtörténnek velünk, nem mi éljük az életünket, hanem az leél minket. Nekünk pedig az lenne a dolgunk, hogy ezt nem venni túlságosan tragikusan, hanem csak lazán. Ne próbáljunk hősök lenni, nem olyan világot élünk.
2. Úgy is eltölthetjük az életünket, hogy a világ mondja meg nekünk, kik is vagyunk. Épeszûek vagy őrültek. (...) Hősök vagy áldozatok. Rábízhatjuk a történelemre, hogy eldöntse helyettünk, jók voltunk vagy rosszak. Engedhetjük, hogy a múltunk határozza meg jövőnket. Vagy akár magunk is dönthetünk. Chuck Palahniuk
3. A történelem elsősorban annak a leírása, hogy nagy emberek nagy dolgokat tesznek; de legtöbbünk élete nem nagy pillanatokból áll, hanem kis pillanatokból, és minden kis választással, minden kis döntéssel meghatározzuk önmagunkat. Õszinték vagyunk? Hûségesek vagyunk? Büszkék vagyunk magunkra? Vagy csalódást okoz az, akivé váltunk? Az élet sose úgy alakul, ahogy tervezzük, váratlan dolgok történnek, amelyek új és izgalmas lehetőségekkel ajándékoznak meg, és előbb vagy utóbb arcul csap minket a valóság.
4. Minden hétköznapi embernek van egy nem hétköznapi története. Mi talán jelentéktelennek hisszük magunkat, unalmasnak találjuk az életünket, mert nem csinálunk eget rengetően nagy dolgokat, nem kerülünk a címlapokra és nem nyerünk fényes díjakat, de az igazság az, hogy mindnyájan csinálunk lenyûgöző, kiemelkedő, bátor dolgokat, amikre büszkék lehetünk. Az emberek nap mint nap tesznek olyan dolgokat, amikért nem ünneplik meg őket. Ez az, amit nekünk észre kell vennünk. Cecelia Ahern
5. Szükségleteink, vágyaink és álmaink irányítanak. Ha ezek eltûnnek, nekünk is végünk. Életünk sikerességének mércéje nemcsak az, amit hátrahagyunk, hanem az is, amit magunkkal viszünk. Tonya Hurley
6. Hányan fognak hamarosan elfelejteni? Hányan dicsőítenek ma, csak hogy holnap annál inkább megvethessenek? Az egyén hírneve, hatalma és uralkodása illúzió csupán. Csakis az mérhető és maradandó, amennyire önmagadon képes vagy uralkodni. Pierce Brown
7. Kézenfekvőnek látszik, hogy amikor az ember elkezd olvasni egy mesét, a hőssel azonosul... ez lenne a természetes, hiszen saját tudati világunkban mindannyian hősök vagyunk, vagy legalábbis lehetnénk. Ha ez még sincs így, máris előkerült egy súlyos problémánk: a modern ember megfeledkezett arról, hogy tulajdonképpen hős is lehetne. Ez a lehetőség ugyanis nem csak néhány kiválasztott előtt áll nyitva, hanem elvileg mindannyian élhetnénk sokkal nagyszerûbb és nemesebb életet is, mint amelybe felnőtt pályafutásunk többnyire torkollik.
8. Nem mi ítélkezünk. De nekünk kell különbséget tennünk, hogy lássuk, mikor tesznek velünk rosszat, és mikor teszünk mi hasonló rosszat. Tudjuk, hogy az életünk mulandó, tudjuk, hogy attól függetlenül, hogy esetleg rémisztő, nyomorúságos, keserves, mégis Isten csodája és adománya. Tudjuk, hogy megpróbálhatunk javítani rajta, de elpusztítanunk nem szabad. Ha elpusztítjuk valaki másban, elpusztítjuk önmagunkban.
9. Sokunk szeret abban a hitben élni, hogy a győzelmeink aktív alanyai vagyunk, a vereségeinknek viszont csak passzív tárgyai. Mi diadalmaskodunk, de nem mi vallunk kudarcot, olyan erők törnek a romlásunkra, amelyek felett nincs hatalmunk. Hernán Díaz
10. A hős nem tökéletes. Nem lenne egyetlen hősünk se, ha ez lenne a mérce. Mindnyájan követünk el hibákat, de ezek nem érvénytelenítik mindazt, amivel az életünk során hozzájárultunk mások életéhez. A hősiesség nem tökéletesség, hanem emberségesség. Tony Robbins