A vírus a gazdatest sejtes hátterét, a szervezet építőanyagait használva képes önmagát sokszorosítani, viszont nem mozog, mint egy baktérium, egy állati egysejtû, például a malária-kórokozó. Megtapad egy sejten, és amikor beférkőzik abba, darabjaira hullik, és elkezdi a sejttel milliárdszámra legyártatni a saját másolatait. Majd a levegővel vagy más módokon kikerül a külvilágba, és a ciklus újraindul.

Kapcsolódó idézetek

1. A vírus egy időről időre újrakonfigurálódó kód. Egy szoftver, mely az emberek és más állatok hardverével találkozik, és azon egy számítógépes program módjára futtatja magát. A vírusreplikáció során létrejövő kópiák nem azonosak a minket megfertőző vírusrészecskékkel. Nem egyetlen élőlény-egyed vezényli a járvány folyamatát, úgymond a terjedési láncok tábornokaként.
2. A vírus nem más, mint egy nagyon sikeres homokszem a gépezetben. Kis fehérjébe csomagolt géndarab, amely leszakadt egyszer, össze-vissza sodródik a világban és ha véletlenül bekerül valaki más szervezetébe, azt átprogramozza arra, hogy őt sokszorosítsa. Egy genetikai hekker.
3. A vírusok sem örökéletûek. Tulajdonképpen ők is biológiai entitások, úgy épülnek fel, mint bármely élőlény: fehérjékből, zsírmolekulákból, nukleinsavakból, ezért kedvezőtlen környezetben, például UV-sugárzásnak kitéve szétesnek, elpusztulnak. Ám nagyon hidegben, oxigénhiányos környezetben jó eséllyel szaporodásra képesek maradhatnak. Kemenesi Gábor
4. A vírusok élősködők, paraziták, csakhogy a parazitizmus, az élősködés, a vírusos jelleg a számítástechnikában és a biológiában egyaránt csupán fokozatiság kérdése. Elvégre az elefánt génje is tartalmazza a "másolj le!" programot, csak egy nagy, elefántnyi kitérővel: ha az elefánt történetesen fiú, bizony előbb-utóbb csajozni kezd, hogy az alapvető parancsot megvalósíthassa.
5. A vírus a valóságban mikroszkopikusnál is kisebb - ne is nevezzük élőlénynek - dolog, ami a gazdatesten kívül tehetetlen. Enélkül semmi olyan jelenséget nem mutat, ami miatt élőnek hívhatnánk. Csupán tárgy, egy tehetetlen valami. A terjedése minden esetben passzív. Kemenesi Gábor
6. A vírusok (például a HIV) és a szaporodásuk érdekében megfertőzendő sejtek közötti állandó versengés (...) a fegyverkezési versenyhez hasonlítható. Az összes sejt védekezik a vírusok támadása ellen, és az összes vírus rendelkezik bizonyos fegyverekkel, amelyekkel áthatolhatnak a védvonalakon, amelyeket a sejtek továbbfinomítanak és -fejlesztenek, ennek következtében pedig a vírusok is még hatékonyabb eszközöket próbálnak kialakítani. Mindez a sejtszintû védelem további erősödését eredményezi, és ez így zajlik szüntelen körforgásban.
7. A szélhámos olyan, mint egyes vírusok. Pontosan fölméri, hogyan tudja kihasználni a gazdaszervezetet (sok vírus önmagától legyengül, hogy minél tovább élősködhessen). Az igazán profik sohasem semmisítik meg teljesen az áldozatukat, ki tudja, mikor lesz rá újra szükségük.
8. Napjában többször is meghalhatnánk. Rákot kapunk, elkezdünk penészedni, baktériumok falnak belőlünk vagy vírusok fertőznek meg bennünket. Az életünket mindennap megmenti valami. A furán növő sejteket megöli, a gombaspórákat kiirtja, a baktériumokat kilyuggatja, a vírusokat felaprítja. Ezt a kellemes szolgáltatást az immunrendszerünk nagyon sok parányi sejt segítségével nyújtja számunkra. Vannak szakértői, melyek felismerik az idegent, és vannak bérgyilkosai, gondnokai és vitalerendezői. Ezek kéz a kézben dolgoznak, és feltûnően jól csinálják.
9. A vírus számára nincs alapvető különbség "ember" és "állat" között, csupán különböző fajok léteznek, melyek egyedeinek szervezetében jól, kevésbé jól vagy éppen nem képes replikálódni.
10. Van egy sajátos - komplex és nem teljesen feltárt - kölcsönös alkalmazkodási folyamat a kórokozó (legyen az baktérium, vírus vagy egyéb parazita) és a gazdaszervezet között, amely gyengíti a betegség virulenciáját. (...) Azt mondhatnánk, a kórokozó "nem érdekelt" abban, hogy a gazdaszervezet, amelytől fennmaradása függ, elpusztuljon, inkább kevésbé károsítja, hogy együtt élhessen vele; így és ezért választódnak ki a kevésbé veszélyes tenyészetek. Massimo Livi Bacci