Van egy sajátos - komplex és nem teljesen feltárt - kölcsönös alkalmazkodási folyamat a kórokozó (legyen az baktérium, vírus vagy egyéb parazita) és a gazdaszervezet között, amely gyengíti a betegség virulenciáját. (...) Azt mondhatnánk, a kórokozó "nem érdekelt" abban, hogy a gazdaszervezet, amelytől fennmaradása függ, elpusztuljon, inkább kevésbé károsítja, hogy együtt élhessen vele; így és ezért választódnak ki a kevésbé veszélyes tenyészetek.

Kapcsolódó idézetek

1. Kérem szépen, a baktérium: növény. Nem vicsorgó állatka. Nincsenek gonosz szándékai. Körülbelül annyi rosszindulat van benne, mint egy muskátliban. Nem akarja bántani az embereket, nem vadászik emberekre. Növény.
2. A denevérek számos kórokozót hordoznak. Tartós együttélésben léteznek nem egy ilyen patogénnel, sajátos szervezetüknek köszönhetően. Repülő emlősök. Nagy távolságokat tesznek meg. (...) A hatókörüknek megfelelően nagy kiterjedésû ökoszisztémában jelentenek tényezőt más fajok életében. Minél inkább megzavarjuk természetes élőhelyeiket, minél inkább arra kényszerítjük őket, hogy az ember által lakott területen boldoguljanak, szûkös körülmények között, annál valószínûbb, hogy egy szerencsétlen kimenetelû interakció során - közvetett vagy közvetlen kapcsolat révén, akár a denevérek és az emberek között, akár a denevérek és az emberek által tartott "haszonállatok" között - egy kórokozó átadása bekövetkezik.
3. A vírus a gazdatest sejtes hátterét, a szervezet építőanyagait használva képes önmagát sokszorosítani, viszont nem mozog, mint egy baktérium, egy állati egysejtû, például a malária-kórokozó. Megtapad egy sejten, és amikor beférkőzik abba, darabjaira hullik, és elkezdi a sejttel milliárdszámra legyártatni a saját másolatait. Majd a levegővel vagy más módokon kikerül a külvilágba, és a ciklus újraindul. Kemenesi Gábor
4. Az állatok csaknem kivétel nélkül meg tudják választani környezetüket: menedéket keresnek a vihar elől, ennivalót és társat keresnek, vagy az évszakok változását követve kedvezőbb időjárású vidékekre költöznek, a növényeknek azonban tûrniük kell az időjárás jelentette megpróbáltatásokat, és alkalmazkodniuk kell a mindenkori körülményekhez, mert nem kelhetnek útra, hogy kedvezőbb környezetet keressenek. Így aztán bonyolult érzékelő- és szabályozórendszert fejlesztettek ki, és ennek révén növekedésük ütemének változtatásával idomulnak a környezeti viszonyokhoz. Daniel Chamovitz
5. Rengeteg élőlény áll kölcsönhatásban. Ha feltérképezzük, hogy ki kivel áll kölcsönhatásban, egy hálózatot látunk. A gombahálózatok azonban fizikai kapcsolatokat alakítanak ki a növények között. A különbség nagyjából olyan, mint aközött, hogy van húsz ismerősünk, vagy van húsz olyan ismerősünk, akivel közös a keringési rendszerünk. Merlin Sheldrake
6. A vírusok élősködők, paraziták, csakhogy a parazitizmus, az élősködés, a vírusos jelleg a számítástechnikában és a biológiában egyaránt csupán fokozatiság kérdése. Elvégre az elefánt génje is tartalmazza a "másolj le!" programot, csak egy nagy, elefántnyi kitérővel: ha az elefánt történetesen fiú, bizony előbb-utóbb csajozni kezd, hogy az alapvető parancsot megvalósíthassa.
7. Helyhez kötött, gyökereikkel a földbe kapaszkodó szervezetekként a növények nem tudnak elhúzódni vagy elmenekülni, de meg tudják változtatni anyagcseréjüket, hogy a lehető legjobban alkalmazkodjanak a változó körülményekhez. Az érintésre és más fizikai ingerekre adott növényi és állati reakciók erősen különbözőek, de az őket kiváltó jelzések a sejtek szintjén kísértetiesen hasonlóak. Daniel Chamovitz
8. A szélhámos olyan, mint egyes vírusok. Pontosan fölméri, hogyan tudja kihasználni a gazdaszervezetet (sok vírus önmagától legyengül, hogy minél tovább élősködhessen). Az igazán profik sohasem semmisítik meg teljesen az áldozatukat, ki tudja, mikor lesz rá újra szükségük.
9. Ha a remény csak egy kicsi táplálékhoz is jut, nem válogat, életre kel. Táplálékot talál egy rosszul eltalált jelzőben, egy elsietett határozószóban, a kompenzációként nyújtott együttérzésben, egy mozdulatban, egy mosolyban, a szem csillogásában. Aki reménykedik, megfeledkezik arról, hogy az empátia mechanikusan támad fel. A közömbös fél automatikusan tapintatos, hogy se magát, se a reménykedőt ne hozza kiélezett helyzetbe. A reményt halálra kell éheztetni, különben elpusztítja a gazdatestet. Megölni ezt a parazitát csak a tisztánlátás brutalitásával lehet. Lena Andersson
10. Napjában többször is meghalhatnánk. Rákot kapunk, elkezdünk penészedni, baktériumok falnak belőlünk vagy vírusok fertőznek meg bennünket. Az életünket mindennap megmenti valami. A furán növő sejteket megöli, a gombaspórákat kiirtja, a baktériumokat kilyuggatja, a vírusokat felaprítja. Ezt a kellemes szolgáltatást az immunrendszerünk nagyon sok parányi sejt segítségével nyújtja számunkra. Vannak szakértői, melyek felismerik az idegent, és vannak bérgyilkosai, gondnokai és vitalerendezői. Ezek kéz a kézben dolgoznak, és feltûnően jól csinálják.