A visszhang gyönyörû nimfa... A messzi hegyekben él, és onnét nevet a világra. (...) A haja, szeme sötét, de a karja és a nyaka fehér, mint a frissen hullott hó. A szépségét emberi szem sosem láthatja. A szarvasnál is sebesebben fut, és csupán incselkedő hangját halljuk a távolból. Éjszakánként is hallhatjuk hívó szavát, nevetését a csillagok alatt, de azt sosem engedi, hogy megpillantsuk. Ha a nyomába szegődsz, messzire szökik, és már a következő hegy mögül kacag rajtad.

Kapcsolódó idézetek

1. A hónak nagyon messzi halk mégis éles klarinéthangja van ez szól az elfehéredett dombok mögül végigsuhanva a síneken be az erdőbe ahol már nemcsak az avar de a hó is eltakar holt és hullt állatokat mûanyag palackokat és immár maszkokat. Méhes Károly
2. A bölcs hangját sem hallod mindig, ahogy a vad vihar sem tombol örökké. A mennydörgést csönd követi, s a sötét nyomán mosolyog a szivárvány.
3. Csörren a cserfák csupasz ága, Kegyetlen a hideg! Csikorgó tél van, s zordon éjjel, S a világ didereg; Gyémántmezőket lát az ember, Amerre elhalad; A hókristályok ezre csillog, Ropog a láb alatt. Vasile Alecsandri
4. Az előbb hallottam odakint egy csúfolódó rigót. Eszembe jutott róla valami, amit Archie mondott. (...) Szerinte a csúfolódó rigó nem egyszerûen a többi madár hangját utánozza. Mármint a többi élő madárét. Szerinte olyan madarak hangját is, amik már nem is léteznek. Hogy a kihalt madarak hangja az évek során csúfolódó rigóról csúfolódó rigóra száll. (...) Azt mondja, nem tudhatjuk, nem kövületek elevenednek-e meg a dalában. Ki tudja, miféle ősi teremtmény hangját halljuk viszont, amikor a sivatagban énekel? Jerry Spinelli
5. A boldogság talán az erdőben élő szarvashoz hasonlítható leginkább. Néha előjön az erdő sûrûjéből, és meglátogat. De a tolakodó közeledést nem szereti, ha meg üldözőbe veszed, biztosan elmenekül előled.
6. Megesik velem, hogy úgy látom: a legszebb és legcsodálatosabb minden létező közül mégiscsak az a szép madár, amely fönt lebeg szabadon a magasban. Máskor meg nincs elbûvölőbb a fehér pillangónál, szárnyán piros szemekkel vagy a felhők között áttörő esti napsugárnál, amikor csillog, de a fény nem vakít, és az egész világ boldognak és ártatlannak látszik. (...) Minden nagyon szép, ha a megfelelő pillanatban tekintünk rá. Hermann Hesse
7. A síkság boldog fénye villog, a fû virít, a lomb susog. - Ember! ne félj! tudja a titkot a természet és mosolyog. Victor Hugo
8. A világ tele van válaszra váró csodálatos talányokkal. (...) Hogyan nő egy szilvamag nagyságú makk húszméteres fává, amelyen ráadásul ötven különböző állatfaj él. Vagy, hogy hová repülnek télen a madarak. Hogyan úsznak a halak. Milliónyi hasonló kérdés van, és utazás közben választ kapunk jó néhányra. Szóval hegyezzétek a fületeket, tartsátok nyitva a szemeteket, használjátok az orrotokat, nyelveteket, ujjatokat, hogy minden érdekeset és újat meglássatok, megszimatoljatok, megízleljetek és meg is fogjatok. Gerald Durrell
9. Mert az az igazság, (...) hogy az emberekben csak annyi jóság, annyi felebaráti szeretet él, amennyivel a pillanat gyönyörét fokozhatják. Az emberek - falkákba verődve vadásznak. Falkáik pusztítva végigszáguldanak a sivatagon, aztán üvöltve tûnnek el a vadonban. És veszni hagyják, aki elhull. Arcukat máz rejti, álarc, grimaszok. Virginia Woolf
10. Nagyon halk a zizegő hang benned. Rezonancia, amit feléd küld a láthatatlan hárfa. Figyelj rá. Mindig neki van igaza. Szepes Mária