A síkság boldog fénye villog, a fû virít, a lomb susog. - Ember! ne félj! tudja a titkot a természet és mosolyog.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ágon hó pihen, csillog a fénye. Házakból szólni kezd halkan egy ének. Béke és csend honol, lelkedben érzed. Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!
2. A természet végtelen nagysága megnyugtat: van, ami elillan, akár az évszakok; van, ami fölött nincs hatalmunk, ahogy a fáknak sincs hatalmuk a múló évszakok fölött. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, megszabadulunk a pillanatnyi félelmektől és aggodalmaktól.
3. A mosoly fényt gyújt a sötétségben. A mosolygás lehetővé teszi, hogy magunkban találjunk rá a boldogságra. Lecsendesíti az idegeinket, megvilágítja az utat. Képes megváltoztatni a kedélyállapotunkat. Julian Brass
4. Az öröm virág a télben, fény a sötétségben, a lélek békéje, amit senki el nem vehet.
5. Ember, állat jó kedvébe, Fagyos télnek vége, vége, De szép megint a világ! Hol bús avar volt ősz óta, Fölcsendül a madárnóta, S nyílik a sok szép virág. Benedek Elek
6. Kiabálnék, hallja meg a világ! Nekem újra égig érnek a fák, És forog a Föld, mert láthatom őt Egy életen át, Ez a boldogság.
7. A bölcs hangját sem hallod mindig, ahogy a vad vihar sem tombol örökké. A mennydörgést csönd követi, s a sötét nyomán mosolyog a szivárvány.
8. A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban. Gárdonyi Géza
9. Nézd, milyen szép az éjjel, Ránk köszönt csillagfénnyel, A Hold mily fényesen ragyog, És én oly boldog vagyok, Jöjj, ne félj, senki se lát, Bújj hozzám, ölelj át...! Cserháti Zsuzsa
10. A természet varázsát ontja bőven. A fûben, a virágban és a kőben. Ó nincs a földön oly silány anyag, Mely így vagy úgy ne szolgálná javad; De nincs oly jó, melyben ne volna vész, Ha balga módra véle visszaélsz! William Shakespeare