A vörös félelmet kelt azokban, akik látják, és megerősíti azokat, akik viselik. Riadóztatja érzékszerveinket, hogy minimálisra csökkenjen a kudarc vagy a veszély esélye, úgy, hogy a logikus gondolkodást az agykéregbe számûzi. Bizonyos emberek úgy vélik, hogy ez azért van, mert a vörös szín a vérre emlékeztet bennünket.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek hajlamosak gyanakvással tekinteni minden új dologra. Gyakran félünk attól, amit nem ismerünk. Félünk a sötétben, mert nem láthatjuk, mi történik, miután az összes lámpát eloltották. Védtelennek érezzük magunkat az ismeretlennel szemben. Elkezdünk képzelődni, és minden ok nélkül számtalan szörnyûség fordul meg a fejünkben. Ez nem logikus. Néha semmi alapja sincs a félelmünknek, és mégis félünk. Hiába próbáljuk nyugtatgatni magunkat, úgy reagálunk, mintha valódi veszély fenyegetne minket. A rasszizmus is ilyen alaptalan és ésszerûtlen reakció. Tahar Ben Jelloun
2. Agyunk evolúciója még nem tart ott, hogy konkrétnak tekintse a távoli jövőt. A küszöbön álló félelmetes események könnyen szorongást ébresztenek bennünk, ám a távolabbi jövőt ritkán látjuk heves, élénk képekben. Rózsaszín szemüvegünk és jó közérzetet biztosító pszichológiai immunrendszerünk általában megóv minket attól, hogy a jövő miatt szorongjunk. Hajlamosak vagyunk félresöpörni a rák, az elszegényedés, a magányos öregkor vagy a betegeskedés rémképét, s ha ezek az aggodalmak mégis feltámadnak bennünk, többnyire nyomban igyekszünk elterelni róluk a figyelmünket.
3. Így szokott ez lenni az ismeretlen dolgokkal, megrémítik az embereket. Főként, ha ezek az ismeretlen dolgok halványan azokra a rémképekre emlékeztetnek, amelyek önnön kárhozott elméjük legsötétebb zugaiba fészkelték be magukat.
4. A kétely egy kór. Megfertőzi az agyat, megkérdőjelezi indítékainkat, akár még érzéseinket is. A kétely képes megváltoztatni a másokról alkotott véleményed, megerősíti a sötét gyanút, ami ott lappang bennünk.
5. A kétely egy kór. Megfertőzi az agyat, megkérdőjelezi indítékainkat, akár még érzéseinket is. A kétely képes megváltoztatni a másokról alkotott véleményed, megerősíti a sötét gyanút, ami ott lappang bennünk.
6. A félelem időnként figyelmeztetés. Olyan, mintha valaki a vállunkra tenné a kezét, és azt mondaná: ne menj tovább. Anne Rice
7. Az agyunk úgy jár, hogy a dolgokra nézve mintákat veszünk észre. Az emberek gondolatban összekötötték az égen látszó fénypontokat, és képzeletükben a Földön látott dolgokhoz és a legendáikból ismert alakokhoz hasonlították a képet. A meleg éghajlaton élők skorpiókat vagy oroszlánokat véltek látni az égen, míg a hidegebb égövek lakói jávorszarvast képzeltek oda. Tim Marshall
8. Ha a veszélyt át lehet gondolni, már nem is félünk tőle. Akkor félünk, ha a veszélyt csak érezzük, de nem ismerjük. Olyan, mintha bekötött szemmel járnék egy ismeretlen utcán. Ronda dolog. Giovannino Guareschi
9. A félelem és a rémület egyáltalán nem ugyanaz. A félelem ösztönöz, cselekvésre késztet, találékonnyá tesz. A rémület megbénítja a testet, megdermeszti a gondolatot, azt veszi el az emberektől, ami emberi bennük. Dmitry Glukhovsky
10. A színekkel mindig azt akarjuk magunkhoz venni, amelyből épp hiányunk van (amúgy nem csak a színek tekintetében van ez így). Ha megnézzük, hogyan öltözködik egy depressziós ember, sokszor látjuk azt, hogy igen színes, élénk színeket visel. Mintha a színektől várná, hogy jobb kedvre derítsék őt. Jean-Gabriel Causse