Adj nekem szarkalábakat és ráncokat bizonyítékot akarok hogy együtt nevettünk belevésni az árkait az arcomba hogy olyanok legyenek mint egy fa gyökerei amik évről évre egyre mélyebbre hatolnak szeplőket akarok szuvenír gyanánt a strandokról ahol együtt feküdtünk úgy akarok kinézni mint aki sosem félt a kezét nyújtani a világnak és hagyni hadd mutassa meg miből faragták azzal a tudattal akarok elmenni innen hogy kezdtem valamit a testemmel azontúl is hogy tökéletesnek akartam mutatni.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt akarom, hogy az arcomba essen az eső, s hogy rámosolyoghassak minden férfira, aki tetszik, és el akarom fogadni az összes kávét, amire meghívnak. Meg kell csókolnom az anyámat, meg kell mondanom neki, hogy szeretem, ki akarom sírni magam az ölében - hogy végre ne szégyelljem kimutatni az érzelmeimet, amelyek mindig is léteztek, bár magamnak sem mertem bevallani. Paulo Coelho
2. Kezeim közül szöknek az évek, arcomra új és új jelet vésnek. Visszaforgatnék oly sok percet, újrajátszanám, mint egy filmet.
3. Megcsókoltam a homlokát, mintha abban reménykednék, hogy lesimíthatom a ráncokat, amelyek egyre jobban eltávolították tőlem, a szûkös otthonunktól, s a közös emlékeinktől; mintha azzal a csókkal becsaphattam és rávehettem volna az időt, hogy tûnjön el, és jöjjön vissza máskor, egy másik életben. Carlos Ruiz Zafón
4. Bármilyen áldozatot meghozunk, hogy elnyûtt arcunknak és testünknek örök frissességet kölcsönözzünk, és eltöröljünk minden, az elkerülhetetlen sorsunkra emlékeztető jelet. (...) Szeretnénk, ha az évek fokozatos múlásával egy fiatalabb és üdébb arc nézne vissza ránk a tükörből. Arról álmodozunk, hogy képesek leszünk lassított felvételben visszafelé lejátszani életünk filmjét. Így aztán nyugtalanító külsejû egyének mászkálnak közöttünk: az öregedés jegyeinek elrejtése érdekében maguknál az eltitkolandó ráncoknál és szépséghibáknál is rémesebb eszközökkel álcázzák azokat. Guido Tonelli
5. Valakinek végre meg kell értenie. Valakinek végre elégnek kell lennie ahhoz, hogy elég legyek számára. Csendesen fordulok el ettől a torz világtól, a világ arcától, amiben minden olyan másképp történik, mint ahogyan lehetne. Kiesünk egymásból. Ledobott, megunt cipők. Kiégett vágyak a sarokban. Álmok, melyet soha nem mertünk végigálmodni. Albert Tímea
6. Néha úgy gondolom, a bennem feszülő magányosság egyszer kirobban a bőrömön át, és néha nem vagyok benne biztos, hogy a hisztériás sírás, sikítás vagy nevetés bármit is megoldana. Néha olyan nagyon vágyom arra, hogy megérintsek valakit vagy megérintsenek, hogy érezzék, hogy szinte biztos vagyok abban, leesem valami szikláról egy alternatív univerzumban, ahol soha, senki nem fog megtalálni.
7. Életmódunk meglátszik a bőrünkön, a fogainkon, talán furcsán hangzik, de még a ráncainkon is. Mindenki öregszik, de nem mindegy, miről is árulkodnak az arcunkon lassan kirajzolódó szarkalábak!
8. Fázni, éhezni és félni akarok. Élni akarok, nem csupán úgy tenni, mintha élnék. És amikor elérkezik az idő, készen akarok állni arra, hogy tiszta fejjel, nyugodtan belesétáljak az erdőbe, és hagyjam, hogy az ottani élet táplálkozzon a húsomból és a csontjaimból, ahogy addig én tettem az övékből. Mark Boyle
9. Szeretném, erősen vágyom, hogy ne határozza meg minden mozdulatomat, minden mondatomat, minden hirtelen összerándulásomat a múltam és a gyökereim. Karafiáth Orsolya
10. Akarom az ünnepeket és a születésnapokat, a szorgos időszakot és a lusta hétvégéket. Szeretném mogyoróvajas ujjacskák nyomát látni az íróasztalomon. Kellenek nekem a családi viccek, a viták, minden. Azt akarom, hogy közös életünk legyen.