Ah, édes, de mulandó remény! Mulandóbb a hajnalnál, vagy a hajnali harmatcseppnél, melyet az első napsugár száraszt ki a fakadó rózsabimbónak öléből.

Kapcsolódó idézetek

1. Áldás a hajnal hulló harmata, Melyet a szomjazó virágnak ad, A gyenge fûszál mégis meghajol A ragyogó, a gazdag kincs alatt. Tompa Mihály
2. A lét törékeny, olyannyira, mint a fûszálakról lágyan csüngő, kristálytiszta harmatcsepp, mely az első reggeli fuvallattal elillan. Dilgo Khyentse
3. Ó ne szeress, ó ne, szegény halandó! Földi virágból fonsz remény-füzért, S a föld virága múló, hervadandó, Lehull, ha nyílt, ha néhány perczet ért. Hegedűs István
4. Én hiszem, hogy egy új napban a váratlansága a szép. (...) Olyan nagyszerû felébredni egy ilyen aranyló, gyönyörû reggelen, és felkelés előtt vagy tíz percig álmodozni arról a rengeteg csodálatos dologról, ami az est leszállta előtt velem történhet. Lucy Maud Montgomery
5. Jaj, ama hajnal hasadása még felvirrad-e énnekem? Epedő szívem egyre várja, ó én imádott kedvesem, mert bútól lankad szüntelen s csak az segíthet nagy baján, ha képed itt lesz majd velem a két szememnek ablakán.
6. Hamar fakul a drága lomb, Mely zöld reményszínt lenget, Hamar zuhan a drága nap, Mely csiklándón melenget, S a lánykéz is csak arra jó, Hogy megsimítsd s elengedd. Tóth Árpád
7. Van olyan virág, kisasszonyom, amelyik hervadtnak látszik, de harmat száll reá és reggeli napfény, s akkor a virág ismét megéled. Gárdonyi Géza
8. Minden szerelem mulandó. Elillan a legdrágább parfüm illata is. Szerteszállnak csodás álmok, legszebb szavak. Fejes Endre
9. Hogy távolodunk: egyre szebbé szépül, S fénylőbben fénylik fel a hegy: a mult, És minden, ami öléből kinőtt, S örök ölébe némán visszahullt. Reményik Sándor
10. Naponként árvább egy reménynyel, S egy csalódással gazdagabb, Szivünkből ekként fogy az élet, Cseppenként igy fogy, igy apad. Szendrey Júlia