Ahelyett, hogy örülnénk a lehetőségek végtelen tárházának, egyből le akarjuk szûkíteni őket. Ha sok lehetőség van előttünk, azt gondoljuk, hogy egyből választanunk kell, és elveszünk a "vagy-vagy" döntéshelyzetekben. Nem adunk teret a lehetőségek kibontakozásának, hanem azt gondoljuk, hogy mindenképpen csak az egyik vagy a másik lehetőség megengedett. Az esetek kisebb hányadában jut csak eszünkbe, hogy a "vagy-vagy" megközelítéstől eljussunk az "is-is" érzékelésébe.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahelyett, hogy azt tartanánk szem előtt, amit valójában akarunk, azzal foglalkozunk, amit a saját vagy környezetünk véleménye szerint tennünk kellene. Megkérdőjelezzük a vágyainkat, kételkedni kezdünk az indítékainkban, és eltûnődünk, vajon hová tartunk. Dan Millman
2. Emberként automatikusan értékelünk és ítéleteket alkotunk: tetszik vagy nem tetszik, jó vagy rossz, pozitív vagy negatív. Ez természetünkből fakad. Gyors eszköz az agyunknak ahhoz, hogy felmérjen egy-egy helyzetet vagy tapasztalatot. Egyfajta mentális rövidítés. (...) Ha megállunk, és ítélkezés nélkül megengedjük, hogy minden úgy legyen, ahogy van, akkor rá tudunk nézni az adott tapasztalatra, elgondolkodhatunk rajta, és bölcsen választhatunk a lehetőségek közül, már ha egyáltalán úgy érezzük, szükségünk van valamire. Így eltávolodunk az automatikus reakcióinktól, amelyek nem mindig segítenek.
3. Ha túl sok választási lehetőségünk van, mi, ostoba emberek döntésképtelenné válunk. Hajlamosak leszünk leblokkolni és nem dönteni; vagy bizonytalanok és paranoiásak leszünk, jól döntöttünk-e; esetleg azon rágódunk, nem maradtunk-e le valami jobbról. Lauren Urasek
4. Minden helyzetben hamarabb látjuk meg a negatívat, jobban emlékszünk rá, és előszeretettel nagyítjuk fel. A kellemest pedig lekicsinyítjük, nem látjuk meg, nem is idézzük fel olyan könnyen. Az automatikus beállítódásaink ezért eléggé megnehezítik, hogy teljes, boldog életet élhessünk. Ha nem foglalkozunk a tudatos jelenléttel, akkor ezek visznek el bennünket.
5. Nem akadályozhatjuk meg azt, hogy mások gondolatai érintsék értelmünket, de megválogathatjuk, hogy mit fogadunk be és mit utasítunk vissza. Hatnunk kell és hatásokat kell eltûrnünk, de hathatunk jótékonyan vagy károsan, és engedhetjük magunkra hatni a jót vagy a rosszat. Ebben rejlik a választás, mely egyaránt fontos nekünk és az egész világnak: "Jól válassz: mert választásod rövid és mégis végtelen!" Annie Besant
6. Előre nézve élni, ez szükségszerûen együtt jár bizonyos fokú határozatlansággal, a tekintet ide-oda villan, hiszen enélkül könnyen szem elől téveszthetjük a fontos esélyeket és lehetőségeket. Így hát jobbra nézünk és balra nézünk, és amikor dönteni kell, improvizálunk. A visszatekintés nem ilyen. Amikor visszanézünk, a tekintetünk nem kalandozik el. Az emlékek fel-alá csúszkálnak az életút mentén, úgy, ahogy történtek. Jostein Gaarder
7. Az időérzékelésünk azon múlik, hogy mennyit tudunk kiaknázni az előttünk álló lehetőségekből. Akkor érezzük, hogy kevés az idő, ha úgy érezzük, hogy az előttünk álló lehetőségeket nem tudtuk kihasználni. (...) A mai ember előtt annyi lehetőség áll, és annyira azt érzi, hogy ezeket nem képes mind kihasználni, hogy ezért érzi az időnek a rövidségét, és ezért van benne ez az állandó, zaklatott rohanás. Ha ezt vissza tudnánk venni, akkor rettenetesen tudnánk élvezni azt, amit a 21. század nyújt.
8. Minden ember életében akad pár pillanat, mikor választásra kényszerül. Néhányan észre sem vesszük, hogy megtörténik, a többség nem is tud előre tervezni, de mindig van egy pillanat, mikor az egyik utat választjuk a másik helyett, és ennek életünk hátralevő részében viselnünk kell a következményeit. Ettől függ, milyen emberek leszünk, mások és saját magunk szemében. Fredrik Backman
9. Valójában nem tudjuk elképzelni, pontosan milyen is lenne a korlátlan bőség. Az agyunk a szûkösségre van programozva; azokra a dolgokra összpontosítunk, amiből nincs elég: az időre, a pénzre stb. Ez ösztönöz minket. Ha megkapjuk, amire vágyunk, hamar elveszíti értékét, mi pedig új elérendő célok után nézünk. Az motivál, amink nincs, nem az, amink van. Chris Anderson (író)
10. Sohasem igazodunk a jelenhez. Jobban értékeljük a jövőt, úgy érezzük, mintha túl lassan jönne el, szeretnénk meggyorsítani a bekövetkeztét. Ugyanakkor a múltat idézzük, szeretnénk feltartóztatni, szerintünk nagyon gyorsan múlik el... Aki átvizsgálja a gondolatait, észreveszi, hogy azok csak a múlttal vagy a jövővel foglalkoznak. Alig gondolunk a jelenünkre, akkor is csak olyanformán, mintha azt akarnánk kideríteni, hogy mit is teszünk majd a jövőben. Tulajdonképp sohasem élünk igazán, csak reménykedünk, hogy majd még élünk. Blaise Pascal