Minden helyzetben hamarabb látjuk meg a negatívat, jobban emlékszünk rá, és előszeretettel nagyítjuk fel. A kellemest pedig lekicsinyítjük, nem látjuk meg, nem is idézzük fel olyan könnyen. Az automatikus beállítódásaink ezért eléggé megnehezítik, hogy teljes, boldog életet élhessünk. Ha nem foglalkozunk a tudatos jelenléttel, akkor ezek visznek el bennünket.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha arra összpontosítunk, hogy milyen szörnyû a helyzetünk, egyre rosszabbul fogjuk érezni magunkat. Irányítsuk figyelmünket a pozitívumokra, és egyre több pozitív dolgot fogunk észrevenni. Gary Chapman
2. Ha arra összpontosítunk, hogy milyen szörnyû a helyzetünk, egyre rosszabbul fogjuk érezni magunkat. Irányítsuk figyelmünket a pozitívumokra, és egyre több pozitív dolgot fogunk észrevenni. Gary Chapman
3. Emberként automatikusan értékelünk és ítéleteket alkotunk: tetszik vagy nem tetszik, jó vagy rossz, pozitív vagy negatív. Ez természetünkből fakad. Gyors eszköz az agyunknak ahhoz, hogy felmérjen egy-egy helyzetet vagy tapasztalatot. Egyfajta mentális rövidítés. (...) Ha megállunk, és ítélkezés nélkül megengedjük, hogy minden úgy legyen, ahogy van, akkor rá tudunk nézni az adott tapasztalatra, elgondolkodhatunk rajta, és bölcsen választhatunk a lehetőségek közül, már ha egyáltalán úgy érezzük, szükségünk van valamire. Így eltávolodunk az automatikus reakcióinktól, amelyek nem mindig segítenek.
4. Ez a lét talánya. Mikor lépjünk tovább, és mikor maradjunk. Ha túlságosan sokáig időzünk, álmaink vagy valaki más álmának foglyaivá válunk. Ha túlságosan gyorsan haladunk, soha meg nem állva élünk, mindenből kimaradunk, az egész életünk összemosódik tetteinkben. A jó élet pillanatokból épül meg - olyan alkalmakból, amikor hátralépve szemlélődünk, és valóban látunk. Látjuk az álmot és az álmodót. Mark Lawrence
5. A tudatos jelenlét kitágítja a pillanatot. Csakhogy nagyon nehéz ám jelen lenni a pillanatban. Mindig közbejön valami, ami eltéríti az embert. Hol viszket valahol, hol a kullancstól fél az ember. Dorthe Nors
6. Az életünkben a dolgoknak megvan a maguk ideje. A maguk helye. A folyamatoknak van elejük, közepük és végük. Magasságuk és mélységük. Az életnek van ritmusa, ciklikussága, súlya és könnyedsége, hossza és rövidsége. Ha ezt szem elől tévesztjük, úgy kiesünk a realitásból, hogy sosem tudunk igazán jól lenni. Pál Ferenc
7. Ha tudatosan és folyamatosan megvonunk magunktól valamit, nagy valószínûséggel egyre jobban fogjuk kívánni. Nem számít, hogy a szeretet, a szabadidő, a tévé vagy a kedvenc ételünk hiányzik-e. Ha megvonunk magunktól valamit, nem tudjuk a maga teljességében élvezni az életet.
8. Legtöbbször úgy fosztjuk meg magunkat az örömtől, hogy rosszul rangsorolunk. Előbb biztos egzisztenciát akarunk teremteni, fel akarjuk építeni a házunkat, és csak ezután élni és örülni. Pedig nem az a feladatunk, hogy mindenünk minél nagyobb és menőbb legyen, hanem az, hogy kapcsolatunkban boldogabbak legyünk, mint egyedül.
9. Hozzászoktunk a rosszhoz. A rossz megerősít saját felsőbbrendûségünkben, vigaszt nyújt gyengeségeinkre. Olyan meghitt kapcsolatba kerülünk vele, hogy már a jó lesz az, ami zavarba ejt, s amit nyomban meg is próbálunk ellenkező előjellel rosszra változtatni, jól ismert negatív mintáinkhoz igazítani.
10. A fontos döntésekre manapság nem szánunk elég időt. Ha aztán valami félremegy, sopánkodunk. Az ilyen negatív érzések azonban nem visznek előre, minden döntésben és következményében látni a jót.