Ahhoz, hogy jól segíthessünk, fontos, hogy a szegényekre ne problémagócként, hanem hozzánk hasonló emberekként tekintsünk, és tájékozódjunk helyzetük, igényeik, lehetőségeik felől. Ha tudomást veszünk a körülöttünk élő éhezőkről, idősekről, fogyatékosokról, rabokról, hajléktalanokról – igenis tettünk valamit.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember dolga, hogy a nála gyöngébben, szerencsétlenebb helyzetben lévőn segítsen. Hogyan lehet elmenni éhező gyerekek mellett? Galkó Balázs
2. A szegénység ügyében mi, a gazdagok, nem tehetünk úgy, mintha mindent a legjobban tudnánk. Be kellene fejeznünk, hogy cipőt meg plüssmackót küldünk ismeretlen embereknek. Meg kéne szabadulnunk az óriási, atyáskodó bürokrata szervezetektől, hisz egyszerûen átadhatnánk a bérüket azoknak, akikről állítólag gondoskodnak. Rutger Bregman
3. Az ő szemükkel látunk, csakúgy, mint a magunkéval. Odaadóbban figyelünk, elmélyültebben gondolkozunk, egy oly vidéket derítünk fel, melyet korábban nem ismertünk. Szükségünk van a kedvességükre és a gondoskodásukra - és örömmel vesszük észre, hogy nekik is szükségük van ránk.
4. Az emberek nem hiszik, hogy ők nagy összegû pénz birtoklására érdemesek. Mások azt hiszik, hogy helytelen vagy erkölcstelen gazdagnak lenni: hogyan lehetnék én gazdag, ha mások szegények? A gond ezzel az érveléssel természetesen az, hogy nem segíthet másokon, ha semmije sincs, amivel segíteni tudna. Az ember úgy segíthet másokon, ha ad nekik, példát mutat és lelkesíti őket, hogy teljesítsék feladataikat, használják ki a bennük rejlő képességeket. Adam J. Jackson
5. Nem várhatjuk el az emberektől, hogy tudják, miképpen segítsenek rajtunk. Nem várhatjuk el, hogy tudják, mit mondjanak, mit csináljanak, hogyan támogassanak. Nem várhatjuk el, hogy pontosan értsék, mi is ez az egész. Ez egyszerûen nem reális. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nem törődnek velünk, vagy nem akarják nekünk megadni pontosan azt, amire szükségünk van. Az emberek nem gondolatolvasók. Szükségük van segítségre ahhoz, hogy tudják, miként segíthetnek. És ha hajlandóak vagyunk megadni nekik az eszközöket ahhoz, hogy segítsenek, fognak is.
6. Mindnyájunk életében elérkezik egyszer a pillanat, amikor egy szerettünk segítségre szorul, és ugyanazt a kérdést fogalmazzuk meg. Készek vagyunk segíteni, de ha egyáltalán tudunk, mivel segíthetünk? Való igaz, hogy oly ritkán tudunk a hozzánk legközelebb állókon segíteni, akár azért, mert nem tudjuk, hogy mely részünkből kell adnunk, vagy még gyakrabban azért, mert arra, amit adni tudunk, nem tartanak igényt. És így van az, hogy azok, akikkel együtt élünk, kitérnek előlünk. És mi mégis szeretjük őket! Szeretjük őket a teljes megértés nélkül is.
7. Ha ismerünk olyan embert, akinek valamilyen káros szenvedélye van, arra ne függőként tekintsünk, hanem olyan embert lássunk benne, akinek segítségre van szüksége. Gondoljuk át, hogy miért kerülhetett ebbe a körforgásba, keressük az okokat. Fogadjuk el, ha valaki nem kéri a segítségünket, mert lehet, hogy egyedül is képes lesz letenni a függőségét. Ha viszont látjuk, hogy nem efelé halad, akkor segítsünk neki olyan embert találni, akitől el tudja fogadni a segítséget. Kováts Laura Rozália
8. Nem mindenkinek kötelező hátrányos helyzetûek segítését hivatásul vállalnia. De mindenkinek kötelező tudomást vennie hátrányos helyzetû embertársainkról. Ez az első lépés a szolidaritás felé. Hajós András
9. Az éhezők tömege – gyermekek, nők, öregek, menekültek, bevándorlók és munkátlanok sokasága – emeli hozzánk jajszavát. Kérlelnek minket, és válaszban bíznak. Hogy zárhatnánk be fülünket, s hogy zárhatnánk el tőlük azt az öt kenyeret és két halat, melyet Isten helyezett a kezünkbe? Ha mindegyikünk hozzáteszi a magáét, akkor mindannyian tehetünk a szegényekért. II. János Pál
10. Amikor látom, hogy egy hajléktalan fázósan, éhesen meghúzza magát egy sarokban, elgondolkodom azon, hogy mennyit kellene visszamennünk az ő életében ahhoz, hogy megtaláljuk azt a pillanatot, ami megtörte őt. Chris Carter