Amikor látom, hogy egy hajléktalan fázósan, éhesen meghúzza magát egy sarokban, elgondolkodom azon, hogy mennyit kellene visszamennünk az ő életében ahhoz, hogy megtaláljuk azt a pillanatot, ami megtörte őt.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyszer láttam egy megfagyott, hajléktalan nőt. Ott feküdt a járdán. Nagyon szomorú látvány volt. (...) Amikor ilyesmit látsz, mintha Isten pont rád nézne egy pillanatig, és ha figyelsz, visszanézhetsz.
2. Az éhség fájhat, üresre kaparhat belül, akár a lopótököt, és hogy ha látom a testvéreimet éhezni, attól kiüresedhet egy másik részem is. Jesmyn Ward
3. Ahhoz, hogy jól segíthessünk, fontos, hogy a szegényekre ne problémagócként, hanem hozzánk hasonló emberekként tekintsünk, és tájékozódjunk helyzetük, igényeik, lehetőségeik felől. Ha tudomást veszünk a körülöttünk élő éhezőkről, idősekről, fogyatékosokról, rabokról, hajléktalanokról – igenis tettünk valamit. Hajós András
4. A hajléktalanok is emberek, sokszor olyan múlttal és sorssal a hátuk mögött, amit mi elképzelni sem tudunk.
5. Akármilyen öregek, csúnyák, megbántottak, elhagyatottak és csüggedtek vagyunk is, amíg szívünkben ki nem alszik az élet parányi szikrája, addig, e kihunyó kis parázs mellett, ott didereg éhesen, kísértetiesen a sóvárgás, elismerés és szeretet után. Charlotte Bronte
6. Előfordul, hogy a hiányból érzünk rá valamire. Az ûrből, amit maga után hagy. Gayle Forman
7. Várok arra, aki erőszakkal szakít el önmagamtól, olyan erősnek kell éreznem a szerelmet a szívemben, hogy megreszkessek tőle. Selma Lagerlöf
8. Hányszor kell még padlót fognom ahhoz, hogy rájöjjek, már nincs erőm felállni? Hogy már nincs erőm felkelni és tovább harcolni az életemért? Lehetséges az, hogy az ember akkor is ráébredhet, hogy melyik úton kéne haladnia, amikor már nincs elég ereje ahhoz, hogy megmozduljon.
9. Néha mindenkinek kell valaki, akár egy vadidegen, aki emlékezteti, hogy nincs egyedül. Nekem egyszer ez egy hajléktalan volt, aki egy parkban, amikor egyszer kimerülve, sírva rogytam le egy padra, mellém ült, és megkérdezte, hogy van-e hol aludnom éjszaka. (...) Sose lehet tudni, ki lesz az a vadidegen. Ki lesz az, aki, ha nem is szó szerint, de visszaránt egy vadidegent az erkély széléről. Talán egy nap pont te leszel az.
10. Hiszen tudja, hogy egy fogékony, finom léleknek milyen szüksége van menedékhelyre. Ebben a mi viharzó századunkban a gondolkozó ember számára egyenesen életszükséglet, hogy legyen egy zuga, bármilyen szerény is, ahol egyedül lehet. Pelham Grenville Wodehouse