Embernek lenni fájdalmas. Rövid időnk alatt, amit ezen a bolygón töltünk, sokszor lesz részünk áhítatban, csodálatban és örömben - de a szorongás, a rettegés és a kétségbeesés pillanatait is átéljük. Megismerjük a szerelem, az emberi kapcsolatok és a barátság magaslatait, de a magány, az elutasítás és a veszteség mélypontjait is. Megtapasztaljuk majd a siker, a győzelem és a teljesítmény örömét, de a kudarc, a vereség és a csalódás nyomorúságát is. Más szóval: az élet nehéz.

Kapcsolódó idézetek

1. Az életet az teszi nehézzé, hogy a problémákkal szembenézni és azokat megoldani fájdalommal jár. A gondok, természetük szerint, kelthetnek csalódást, szomorúságot vagy magányérzetet, bûntudatot, megbánást, haragot, félelmet vagy szorongást, gyötrődést vagy kétségbeesést. Ezek az érzelmi állapotok kellemetlenek, gyakran roppant kellemetlenek, gyakran fölérnek a fizikai fájdalommal, néha a fizikai fájdalom legrosszabb fajtáival is. Végül is pontosan e fájdalom miatt nevezzük problémának azokat az eseményeket vagy konfliktusokat, amelyek a fájdalmat kiváltották. S miután az élet problémák végtelen sorozata, mindig nehéz marad, s éppúgy tele lesz fájdalommal, mint örömmel.
2. Embernek lenni nehéz. Az emberi sors küzdelmet jelent, olyan életet, melyet a születéstől a haláláig végigkísér a félelem és a szenvedés. És ez mindjárt az idejövetel pillanatában kiderül. Manapság, amikor az élet értelmével együtt az eget is ellopták a fejünk fölül, nem illik erről beszélni. Minél sötétebb egy társadalom, annál kevésbé vállalja az emberélet tragikus valóságát, annál inkább próbálja becukrozni és színes papírba csomagolni a nehézségeket. Müller Péter
3. Az emberi élet (...) szünet nélküli megcsalt remények, kijátszott fáradozások s eldûlt munkálódások rövidebb vagy hosszabb lánca. A bizatlankodás, bátortalan lét mindenütt keseríti földi pályánkat, hanem ez emberi sorsunk, melyet elszánással tûrnünk kell, s azon okbúl tûrnünk is lehet, mert annak kellemetlen súlyát felettébb könnyítnünk hatalmunkban van. Széchenyi István
4. Minden érzelem valamifajta célt szolgál: a szomorúság, a harag, a bánat, a félelem ugyanúgy, mint az öröm vagy a nyugalom. Bár vannak érzelmek, amelyeket nem olyan kellemes átélni, mint a többit, ez nem jelenti azt, hogy ezek rosszak lennének. Az emberi lét része, hogy emóciók széles skáláját éljük át nap mint nap. Jönnek és mennek, és ha hihetetlennek is tûnik az adott pillanatban, a nehezek sem tartanak örökké.
5. Mindegyik életnek megvannak a saját csúcs- és mélypontjai, amikor valaki önfeledten örül valaminek vagy teljesen kétségbeesik, vannak nagy sikerek és méltósággal viselt kudarcok, ám mégis, mindent összevetve, a tapasztalatok egyértelmûen valamennyire hasonlók. Az izgalmak, amelyeket átélünk, és amelyekről úgy gondoljuk, hogy soha senki nem érzékelheti ugyanolyannak, olyan izgalmak, amelyeket mindenki megtapasztal - szerelem, (...) siker. A szomorúság, amely olyan elemi erővel zúdul ránk, hogy biztosak vagyunk benne, más már nem érezhet hasonlót, mindnyájunkat körülvesz - betegség, magányosság, szegénység, halál. A csúcs- és mélypontok egyikének megtapasztalása után két dolgot tehetünk; vagy elszigeteltségbe vonulunk, vagy elfogadjuk, hogy ez az élet rendje, és arra használjuk, hogy többet tudjunk meg magunkról és másokról. Peter Gethers
6. A fájdalom néha elkerülhetetlen, de a szenvedés nem. Képzeljük el, hogy boldog kapcsolatban élünk valakivel, akit aztán elveszítünk. Nyilván fájdalmat fogunk érezni, ez teljesen természetes. Ha azonban tovább cipeljük ezt a fájdalmat, és egyfolytában összetörtnek érezzük magunkat miatta, az már szenvedés.
7. Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre. Széchenyi István
8. Nehéz harcolni a körülményekkel ott, ahol nincs esély a győzelemre. De még sokkal nehezebb élni utána, a vereséget beismerve... ha feladtuk... néha ez olyan kibírhatatlan, hogy az élet nyûggé válik, értelmét veszti. Ezért veszélyes elkeseredni, sokszor egyszerûen értelmetlen. Ugyanúgy, mint anélkül élni, hogy megtapasztalnánk ezt az érzést. Egyszer legalább.
9. Embernek lenni azt jelenti, hogy képesek vagyunk felvállalni a gyengeségeinket. Ha ezt megtesszük, a környezetünkben élők együtt fognak érezni velünk. Ruby Wax
10. Nem igaz, hogy az ember a szenvedéstől megtisztul, jobb lesz, bölcs és megértő. Az ember hideg lesz, beavatott és közömbös. Mikor az ember, először életében, igazán megérti a végzetet, csaknem nyugodt lesz. Nyugodt és olyan különösen, félelmesen magányos a világban. Márai Sándor