Ahogy a családban a hetedik, gyanútlan nemzedék világra hozza az oroszlánarcú, foltos csecsemőt, ahogy a frissen festett házfalon mégiscsak átüt az obszcén graffiti, ahogy háztûznéző alatt előjön a kisházból a húgy- és szarszagú, félbolond nagymama, és a levesbe nyúl, ahogy a fásult majomarcból kinéz az idegen testbe élethosszig bezárt makacs, legyőzhetetlen értelem, úgy villan cinkosan rád egy-egy pillanatra barátaid arcából a halál.

Kapcsolódó idézetek

1. Az évek múlnak, ráncokra cserélik a szépséget, löttyedtségre az erőt, a belső csend ordítóvá mélyül. A Halál egyfolytában az ajtófélfát támasztja már, és ha kedve szottyan, elkapja az embert. Vavyan Fable
2. Elérkezik egy nap, és sokak számára korán érkezik el, amikor, mint mondani szokás, vége a mulatságnak, mert akármire néz is az ember, a halált látja mögötte. (...) Igen, egyszerre csak megérti az ember, azt sem tudja, miért, hogyan, s akkor az egész életben mindennek megváltozik a színe. Én tizenöt esztendeje érzem, hogy úgy rágódik rajtam, mintha valami rágó férget hordanék magamban. Érzem, hogy lassanként, hónapról hónapra, óráról órára rombol, mint egy összeomlófélben levő házat. Oly tökéletesen eltorzított, hogy rá sem ismerek magamra. Már semmi sincs meg belőlem abból a sugárzó, friss és erős férfiból, aki harmincesztendős koromban voltam. Láttam, amint fehérre festette fekete hajamat, méghozzá micsoda szakértő, gonosz lassúsággal! Elvette feszes bőrömet, izmaimat, fogaimat, egész egykori testemet - nem hagyott mást, csak egy kétségbeesett lelket, és nemsokára elviszi azt is... Igen, felmorzsolt a nyomorult, csöndesen és irtóztatóan, másodpercről másodpercre lassan lerombolta egész lényemet. Guy de Maupassant
3. A kis bajoktól kellene félni, a kis szeretetlenségektől, ádáz mellőzésektől, rideg érdektelenségtől, a napi "kis" jelentéktelen, ismétlődő, mindig ugyanoda ütő vízcseppektől. A kis haláloktól. Amelyek alattomosan közelítenek meg, kivédhetetlenül kerítenek hatalmukba és fojtogatnak. (...) A kis gyilkosaid elől menekülj!
4. Felnőni nem egyszerû feladat. Évekig élsz abban a tudatban, hogy a világ ilyen meg ilyen, aztán hirtelen borul az egész. Rájössz, hogy a szüleid talán mégsem tudnak mindent, a kormány hazudik, a felmenőid pedig gyilkolásztak. Rádöbbensz, hogy egyszer meg fogsz halni - utána meg ki tudja, mi lesz. A kis dózisban adagolt új információkból kisakkozod, hogy a világ teljesen más, mint ahogy előadták neked. Véget ér az agymosás, de aztán alig várod, hogy folytatódjon.
5. Minden apa átéli egyszer azt a zavarba ejtő pillanatot, amikor önmaga furcsa, torz karikatúrájának látja a gyerekét. Mintha egy pillanatra egymásba folyna az egyéniségetek. Kisfiúkori önmagad, a megfoghatatlan emlék, egyszer csak hús-vér alakban jelenik meg előtted. Te vagy az, és mégsem te, ismerős, de ismeretlen is egyszerre. Régi éned újjávarázsolt, újratekercselt verziója, ugyanakkor olyan furcsa és kiismerhetetlen, mint egy idegen. William Landay
6. Milyen vérfagyasztó egy anya, mikor megijed! A civilizáció mindent kicsiszolt, mindent kifinomított, mindent ésszerûvé és áttekinthetővé tett, csak az anyák szemében tüzel őskori fenevadak rémülete. Van valami vad és ijesztő egy anyában, az ember orrát olykor oroszlánketrecek szaga csapja meg, ha az anyja nagyon figyelmesen nézi, végtelen éleslátással, be nem csapható, könyörtelen tárgyilagossággal és azzal a megdöbbenéssel, amelyen szempillantás alatt átrohan a jelen és a jövő. Hevesi András
7. S most, hogy újra játszom felnőtt életet, idegenben festek otthoni képeket. De a mindennapok... mikor magam vagyok - kicsit mindig meghalok. Ismerős Arcok
8. A halálnak is van stílusa. Többnyire zagyva, visszataszító és érthetetlen. Kivételes pillanatokban viszont egyenesen avantgárd. Csoóri Sándor
9. A halál bennünk van, pontosan úgy, mint egy kis gyermek az anya testében. Éppen úgy fejlődik, mint a magzat. A haláltól a legerősebb férfiak is nőiesek lesznek - a pillanatban, mikor először észlelik, hogy termékenyek lettek és magukba fogadták, testükben érlelik a halált, arckifejezésük különösen elváltozik. Mord arcok is lágyak lesznek; mint az asszonyok arca, mikor megtudják, hogy gyermekük lesz. Márai Sándor
10. A halálnak nincs humora. Lehet vele tréfálkozni, lehet szamárfület, grimaszt, fityiszt mutatni neki, lehet rajta marháskodni, kinevetni, elviccelni, lehet gúnyt ûzni belőle ideig-óráig, lehet halogatni - a szó szoros értelmében -, csak megúszni, elkerülni, kicselezni nemigen. Az eljön, az bekövetkezik, még a nagyon vicces, szembeszegülő fickókat, tréfazsákokat, mókamestereket, jópofákat is elragadja. Nem érti a viccet. Vagy nincs tekintettel rá.