Ahogy a dinoszauruszok vándorlási útvonalát még több tíz millió év elteltével is látni lehet, a mi útjaink is tartós nyomot hagynak majd a lerakódásokban, és megtalálhatók lesznek még korszakokkal az után is, hogy az utolsó ember kilehelte a lelkét.

Kapcsolódó idézetek

1. Mi, emberek hosszú utat jártunk be. Nem csak jelenlegi formánkban, Homo sapiensként, hanem az élet hosszú, szakadatlan láncolatának részeként is, amely a különböző korokon át a történelem előtti időkbe nyúlik vissza. Örökítőanyagunk egy része régebbi, mint az ősi kőzet, amelyen járunk. Marcus Rosenlund
2. Nem vagyunk mások, mint folytatásai a régi időnek, a lábnyomok továbbmennek ugyanazon az úton, jó szem kell hozzá, hogy megláthassa valaki, hol végződik az egyik nemzedék lábnyoma és hol folytatódik az új nemzedéké. Krúdy Gyula
3. Vannak helyek, ahová két lába kell, hogy elvigye az embert. Vannak utak, amelyek más perspektívát igényelnek. A kilométerek többet jelentenek, ha lépésenként járjuk le őket, és érezzük a föld változását a talpunk alatt. Mark Lawrence
4. Apáink útján járunk még, őseink táncát járjuk rég. Új útnak hisszük a bûvös kört, És sokszor úgy élünk, mint ők.
5. Olykor a futó kaland is mély, örökké viselendő nyomokat hagy az emberen.
6. Elmúlhatunk, de cselekedeteink nem tûnnek el nyomtalanul, örökké élnek az örökké tartó eredményekben és következményekben. Vándorok vagyunk, de lépteink nyomát nem fújja el a szél, semmi sem történhet, ami nem a múlt következése lenne, hiszen a jövő is csak a múlt folytatása. Jules Verne
7. A dinoszauruszok szinte semmi nyomot nem hagytak maguk után. Kivéve néhány borostyánba zárt csontot, a gyomruk tartalmát, a székletüket. Csak remélni tudom, hogy mi ennél érdekesebb emlékeket hagyunk magunk után. Guillermo del Toro
8. A múlt tovább él bennünk, a mozdulatainkban, a beszédünkben, ahogy a hajunkba túrunk, az ősök ideje ott bujkál a génekben, és telik tovább. Grecsó Krisztián
9. Minden útnak valahol vége van. S emberi tulajdonság, hogy az út végén visszafordulunk, s eltûnődünk életünk értelmén. Addig nem, de akkor igen. Addig csak megyünk ösztönösen s néha vakon is, egy nyom, egy cél, egy gondolat után. Hogy miért, azon majd töprengünk a végén, ha kifut az út lábaink alól, s lábainkból kifogy az erő. Talán én is rájövök egyszer, hogy céltalan kapkodás volt az egész, s legjobb lett volna semmit sem csinálni. De addig még sok idő van. Wass Albert
10. Hacsak valami kataklizma el nem pusztítja a Földet, például a Nap kétmilliárd év múlvai vörös óriássá duzzadása, ami fölégeti a bolygónkat, akkor az emberiség megmarad. Lehetnek szörnyû periódusok, a civilizációk összeroppanhatnak, borzalmas hellyé tehetjük a Földet, de az emberi faj vélhetően nem tûnik el, ennél már jobbak vagyunk. Hogy hányan és milyen minőségben maradunk fönn, az a kérdés. És emiatt kell törekedni a környezetünk védelmére is.