Ahogy a hajók törzse magához vonzza a kagylókat, úgy duzzad minden folyamat feleslegesen bonyolulttá és hatalmassá.

Kapcsolódó idézetek

1. A dagály az összes hajót megemeli. John Fitzgerald Kennedy
2. Hagyd a folyókat folyni a maguk módján... mind az óceánhoz jönnek.
3. Forgandó minden; mint a köd, minden enyészik.
4. Paradox módon a világ, ahogy növekednek a problémái, egyszerûbbé válik. Frank Schätzing
5. A hajó, amelyik éveket tölt a tengeren, ezernyi kagylót gyûjt össze. A kagylók rátapadnak az aljára, és végül olyan súlyt képeznek, amely veszélyezteti az egész szerkezet biztonságát. A hajónak szüksége van arra, hogy megszabadítsák a kagylóktól, aminek a legolcsóbb és legkönnyebb módja, ha lehorgonyozzák egy édesvízi kikötőben, ahol nem érheti sós víz. A kagylók hamarosan maguktól fellazulnak az oldalán, és lepotyognak. A hajó, terhétől megszabadulva, újra kifuthat a tengerre. Vajon te is cipelsz magaddal "kagylókat" - hibák, megbánások vagy múltbeli sérelmek formájában? Lehet, hogy arra van szükséged, hogy "édesvízben áztasd magad" egy ideig. Hogy elengedd a terheket, és adj magadnak egy második esélyt.
6. Egy hajón olyan, mintha minden más megszûnne létezni. Jens Liljestrand
7. A világ, mondom én, kagyló, amely könyörtelenül összezáródik.
8. Minden csak épül, aztán hanyatlik, elpusztul, majd újjáéled. Az események egy ideig folynak a szokott mederben, aztán minden megáll, kitágul és összehúzódik, mint a nagy fehér cápa kopoltyúja. Pofonegyszerû, ezért bárki láthatja, hogy mindannyian ugyanolyanok vagyunk, mindannyian semmik vagyunk, és ez így van jól, így teljes és tökéletes, és jó érezni az életet, jó egy csónakban fekve elgondolkodni saját rajzfilm-életünkön, jó kifújni magunkat, röhögni az egészen. Mert ennyi jár és nem több. Most élhetjük meg és jobban tesszük, ha minden rohadt percét élvezzük, és közben tudjuk, hogy ha elölről kezdhetnénk, megint mindent ugyanúgy csinálnánk. Mindent.
9. Hatalmas térben hajózunk, a véletlen játékszereként. Blaise Pascal
10. Minden egyszerû. Az emberek komplikálják a dolgokat. Albert Camus