Ugrás a tartalomra
Ahogy a réten, a tavaszi fényben valahol egy fehér virág,
úgy szeretném naponta én is köszönni a nap színaranyát,
ahogy a sólyom suhan a szélben hajnalok hajnalán,
büszkén és szabadon, úgy, mint hajdanán.
Kapcsolódó idézetek
-
Úgy hajlik termete, mint szélben fûzfa ága,
Vágyódó sóhajok szállonganak nyomába.
Mosolygó ajka közt, ha látod fogsorát,
Azt hinnéd, földre szállt a fénylő napvilág.
Hószínü homlokán a fürt olyan sötét,
Hogy éjbe fordul át a fényes déli ég.
-
Oly jó szeretni Téged,
lengsz, mint illatos rétek,
hajad nagy, barna alkony,
engedd, hogy betakarjon.
Tebenned mindig nyár van,
forrásom vagy e tájban,
szemed két fényes ablak,
engedd, hogy benned lakjak.
Csepeli Szabó Béla
-
Munkánk nyomán áldás
És jólét fakad.
Ez az út a boldogság
Felé halad.
(...)
Lenge szellő suhan
A réteken át.
Nyomában érzem
A tavasz illatát.
-
Rózsa, rózsa, szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál!
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál!
-
Tanuld meg a múltat végképp elengedni,
letenni a terhét és szabaddá lenni!
Szárnyalni, mint sólyom, kecsesen az égen,
ki a múlt ágait elengedte régen.
Aranyosi Ervin
-
Anyanyelvem olyan,
mint a sejtelmes mélység,
mint a fölénk boruló
véghetetlen kékség,
olyan áradóan illatos,
mint a kora-nyári rét, a tisztás,
és olyan színes,
mint az álomkép villanás
s patkó is, a szívembe sütve,
hogy velem dobogjon
mindig szerencséje.
-
Ébresztem a napot,
Hogy ma szebben keljen.
Édesanyám felett
Arany fénye lengjen!
Ébresztem a kertet,
Minden fának ágát,
Bontsa ki érette,
Legszebbik virágát!
-
Arra megyek, amerre tetszik. Messze szállok, mint a sólyom. Élem az életemet, és örömömet lelem benne. Szabad leszek végre. Nem csekélység ez egy nőnek - a szabadság.
Philippa Gregory
-
Ezernyi színben ragyog a nap. (...) A fák fehér levelei és virágai gyöngyház színben tündökölnek, és időnként hófehér, puha mannával árasztják el a vidéket. A Fehér Fák Ligetét övező rét szivárványszínû, akárcsak a vele szomszédos erdő, és ha a kézfejeddel megsimogatod a virágok fejét, mindegyik csilingelni kezd.
A. O. Esther
-
Jelenléte olyan kellemes az elmémnek, mint amennyire a friss széna és a jó szagú virágok illata, mint a lenyugvó nap vörös fénye, a nyárközépi est nyugalma kellemes az érzékeimnek.
Charlotte Bronte