Úgy hajlik termete, mint szélben fûzfa ága, Vágyódó sóhajok szállonganak nyomába. Mosolygó ajka közt, ha látod fogsorát, Azt hinnéd, földre szállt a fénylő napvilág. Hószínü homlokán a fürt olyan sötét, Hogy éjbe fordul át a fényes déli ég.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahogy múlik az ég, ahogy fölkel a nap, A gyûlölet végre a múltra marad, És a fák, a vizek, és a tétova szél, S a néma hegyoldal is újra beszél. Dés László
2. Mint szörny, kit rejt a felleg: Üvölt kínom. Az éj után esengek, Az éjt hívom. Háttal fordulok keletnek, Hol öröm árja reszket, Mert fénykarmával az ég Agyamba tép. William Blake
3. Ó künn a hó a fákra es máris hiányzol drága S e szív csak érted esdekel jó lesz beszélni este tel a hó a szív oly olvadé csókol körülkarolva dé. Varró Dániel
4. Miként a fû, majd én is sorvadok, S ha gyötörnek is vágyak, sóhajok, Csak úgy szólnak a bordáim alatt, Mint rét ölén az őszi bogarak. Bárdosi Németh János
5. Szólj újra, fényes angyal, mert az éjben Fejem fölött nekem oly glóriás vagy, Akár a mennyek szárnyas hírnöke, A visszatorpanó, döbbent halandók Fehéren-égre-ámuló szemének, Míg nézik őt, hogy száll a lusta felhőn, A lég hullámain és elvitorláz. William Shakespeare
6. Évek túl hamar szállnak el, Csavargó haja hófehér, Szíve dobban még, szeme tûzben ég, De hívja már az örök pihenés. Lord
7. Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te ûzd fényeddel szanaszéjjel! Juhász Gyula
8. Olvad az idő, mint a halvány jégvirág, és a tûnő boldogság majd véget ér. Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél. Máté Péter
9. A szél szebb napokat fúj feléd, itt egy új nap, új kezdet, új esély. Göröngyös az út, de a fény a végén szárnyakat ad, hogy az égig érjél!
10. Itt-ott megbújva dacol még a hó, Mint félrebillent, összetört hajó. De másutt táncot jár a napsugár S az alvó erdőt csókkal illeti. A márciusi langyos napcsudán A hóvirág szirmát készítgeti, S mint erdő szüze - bár rejti magát -, Õ hirdeti a tavasz hajnalát. Móra László