Ahogy a vándor, aki céljához ért, hátra­tekint, hogy végignézze az utat, amelyet, ha­bár arcának verejtékével, megtett, nekünk is úgy illik, hogy az év végén még egyszer visszanézzünk az óévbe. Némely nap bár eső és vihar nehezítette meg utunkat, egy év se volt olyan rossz, hogy ne hozott volna egy kevés napsugarat is.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha rövid időre is, néha nem árt megtorpanni, hátranézni, nyugodtan áttekinteni a megtett utat, és talán - miért is ne? - örülni neki, hogy eljutottunk idáig. Jorge Bucay
2. - A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Sok minden jó, ami gonosznak tûnik. Gondolj csak az esőre. - Az esőre? (...) - Átkozzuk az esőt, amikor a fejünket veri, nélküle mégis éheznénk. George R. R. Martin
3. Az évszakok is, mint az idő, hajthatatlan volt. Nem mintha ez rossz lett volna. Az évszakok is arra szolgáltak, hogy követhessük velük az idő múlását. Mint az órák és a naptárak. J. R. Ward
4. Múltba hadd nézzen a szem, a tûnt idő szivünk hadd szántsa mélyre, a bús jelen így egybeforrva véle egy sors, egy élet, egy vérség leszen. A vándor azt, hogy hol kövesse híve, ha szétágaz ösvénye vadon íve, úgy jelzi meg, hogy a bejárt utat zöld ággal hintve, jó irányt mutat. Így vár, a tûnt küzdők útjára hullva törött boldogság és sok drága hulla. Nikolaus Lenau
5. Jó, ha gondolkodás nélkül bele tudunk nyugodni abba, hogy minden, ami szép, érettünk van s velünk talán véget is ér. Sem a hajnalnak, sem az alkonyatnak nem ártunk vele, ha színét s hangulatát magunkénak tudjuk. Utasok vagyunk, de ez csak akkor jusson az eszünkbe, ha nehéz percek s fekete órák szakadnak reánk. Ha szelíd tájaink színeit viharok borzolják, ködök takarják, szelek temetik. Ha csúnya és nehéz helyekre jutunk, hol a tulajdonérzés ezer terhével átvergődni nem is lehetséges. Ilyenkor jó a halálra gondolni, úgy messziről, mint egy kicsit furcsa, kicsit szomorú, de kényelmes és megnyugtató útitervre. S nézni a világot, ahogy az állatok nézik. Az őzek, a szarvasok, meg a medvék. Mint valami szép idegen holmit, amelyik mellett elmegy az ember, s miközben átvált egyik sûrûből a másikba, elgyönyörködik abban, ami gyönyörködni való. Wass Albert
6. Ha az ember utánapillant a napoknak, egybeolvadva látszanak, mint a sorban járó távolodó emberek. Pedig egyenkint külön-külön mentek el előttünk, és mindegyiknek megvolt a maga arca. Tormay Cécile
7. Elmúlt egy év! Csak egy atom az örökkévalósághoz viszonyítva s mégis sokszor csaknem elviselhetetlen teher egyesekre nézve. Így hát sokan fel fognak lélekzeni ab­ban a boldog tudatban, hogy a terhet levették róluk és boldogok lesznek abban a reményben, hogy az újév kevesebb gondot és talán egy kevés szerencsét is fog hozni számukra. Mások pedig sajnálni fogják, hogy a szép óév, mely oly sok jót hozott nekik, oda van, visszavonhatatlanul elveszett a múltnak árjában.
8. Visszanézek, eltelt pár év, jó és rossz talán. Mit másként tettünk volna, az már nincs többé, csupán elengedni kell, mi elmúlt, mint lombjait a fák engedik, mert újra jön még tavasz a tél után.
9. Az esztendő részei észrevétlenül simulnak egymásba: a téli álomra a kikelet, a virúlat- és munkásságra a hervadás és lankadás lassú átmenettel következnek; egyenként lopóznak fejünkre az ősz hajszálak; s életkedvünk, erélyünk fogyása, érzékeink gyengülése által lépésről lépésre vitetünk a feloszlás felé. De az esztendő változásakor rögtön s fájdalmasan lep meg bennünket az idő gyorsaságának s életünk rövid voltának eszmélete, azon keserû hozzáadás kíséretében: hogy kötelességeinkből oly keveset végeztünk, a boldogságból oly keveset ízleltünk! Tompa Mihály
10. Ha visszatekintünk, mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, melyektől az emlékezetünk úgy viszolyog, mint fáradt utazó az előtte elterülő hosszú, kihalt és sivár úttól. Az ilyen emlékeket még a későbbi boldogság biztonságában sem tudjuk borzongás nélkül felidézni. Pelham Grenville Wodehouse