Ugrás a tartalomra
Ahogy körbenéztem a csöndes, véges-végig lombos fákkal övezett, gyönyörû kék tengerrel szegélyezett hegyes-völgyes szigeten, majd a tokiói zajos forgatag képe villant előttem, arra gondoltam, hogy japán életút és életélmény között milyen óriási különbség lehetséges: míg az egyiknek szinte mindig nyár van a trópusi klímájú Okinawán, addig a másik fél évig térdig hóban fagyoskodik odafönt Hokkaidón. Nem is csoda hogy a japán nyelvnek számtalan dialektusa alakult ki, úgyhogy a helyi nyelvjárást és szavakat messziről jött japán sem érti, nemhogy a turisták.
Kapcsolódó idézetek
-
Létezik egy sajátos szigetlakó-mentalitás, amelyből például a japánok is kifejlesztették a maguk változatát. Egyszerûen rányomja a bélyegét az ember gondolkodására, ha ő egy szigeten él. Akaratlanul is kicsit furcsává válik, ha a tenger közepén, egy sziklán ül, főleg, ha az év nagy részében esik az eső, és fúj a szél.
Marcus Rosenlund
-
Szakadó eső, köd, napsütés, tomboló orkán, szelíd tavasz, perzselő nyár, tarka ősz, zöldellő erdő, azúrkék óceán... Nem látod, nem tudod. Mert háttal ülsz. Háttal az ablaknak. Amin túl ott a világ. Szakadó esővel, köddel, napsütéssel, tavasszal, ősszel, tóval, óceánnal... annyi mindennel. De te nem fordulsz meg. Nem fordulsz meg, mert félsz. Félsz attól, hogy a látvány magával ragad, és netán majd ki akarsz lépni az ajtón. Ezért inkább háttal ülsz, és azt hazudod magadnak, hogy szebb az, amit magad előtt látsz, mint ami mögötted van. És hazudod tovább az életet.
Csitáry-Hock Tamás
-
A tél hava örök hóként fehérlett a csúcsokon; a kiszáradt föld és a sziklák megőrizték az ősz vörösét és gesztenyebarnáját; a gyümölcsfák a tavasz zöldjével virultak a teraszokon; a tó melletti völgyben megszorult a nyár hősége, a nyár illata. (...) Egy olyan hegységgel, mint a miénk, egy egész évet letudhatok egyetlen nap alatt.
-
Mintha kihaltak volna az évszakok,
megdermedt zöldben fürödnek a fák.
Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok.
Megkövült idő. Haláltalan világ.
Nem merek élni. Lélegezni sem.
Azt hiszem néha, nem is ver szívem,
csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog.
Rettenetes nehéz az idebenn.
Hát élek, félek, alakoskodok.
Bella István
-
Észak nem tárja fel titkát egy hajójegy áráért. Át kell élnünk hosszú éjszakáját, viharait, meg kell járnunk az emberi fölényesség szétmorzsolódásának nehéz útját. Látnunk kell halálában, hogy átélhessük elevenségét. Az Északi-sark titka, földjének lenyûgöző szépsége a fény visszatérésében, a jég varázsában, a pusztaság állatainak meglesett életritmusában rejlik, és abban, hogy itt mindenfajta lét törvényszerûsége leplezetlenül a fényre lép.
-
Éltem külföldön, tudom, milyen, amikor nem a barátok, a család, a tejfölös csirkepaprikás és a túrógombóc hiányzik már, hanem a szomszéd kertben a nyárfa leveleinek a rezgése, az árnyék, ahogy egy unalmas nyári délután végigvonul egy ismerős tûzfalon. És amikor mindenki a naplementét nézi az óceán partjáról, ahogy a tûzlő napkorong sisteregve tûnik el a horizonton, lesz egy bolond, aki kelet felé bámul, mert magyarul mesélt neki az apja, és magyarul énekelt neki az anyja, amikor gyerekként húzta az időt, és nem akart aludni menni. És ez a bolond az óceán partján én leszek - illetve voltam.
-
Felmerült bennem a lélekutazás gondolata. (…) A régi japán népmesékben gyakran előfordul, hogy a lélek átmenetileg elhagyja a testet, ezermérföldnyire távozik, ott elvégez valami fontos dolgot, majd visszatér az eredeti testbe.
Murakami Haruki
-
Egy szigetországnak vannak végei,
elmegy az ember a tengerig, és ott a vége.
Más országoknak nincsenek végei,
elmegy az ember valameddig,
és máris idegenben van.
Átnéz az ember, mondjuk, egy kerítés felett,
és arra gondol, az ott igazán lehetne a miénk is.
Ilyeneket gondol, sajnos, az ember.
Vajna Ádám
-
Képzeld el, hogy egy életen át menetelsz jégsivatagon és hóbuckákon keresztül, és semmi nincs, egyáltalán semmi, csak jég és hó. Ez a fehér és hideg monotónia eleve olyan szinten megdobja a fantáziádat, hogy az elképesztő. Sokkal kevesebb vizuális inger ér, és sokkal inkább rá vagy hagyatkozva a képzeletedre. Ilyen szélsőséges körülmények között nemhogy életben maradni, hanem jól is érezni magad, na, ez az igazi teljesítmény.
-
Friss, hûvösebb szellő legyintette meg a homlokomat, és úgy éreztem, mintha valahol messze, egy vad, elhagyatott tájon mi ketten találkoztunk volna. A lelkünk bizonyára találkozott is. (...) A lelkeknek ez a találkozása sokkal megrendítőbb és megmagyarázhatatlanabb, semhogy beszélni lehetne róla.
Charlotte Bronte