Aki életét és halálát adja szerelméért: az vagy elmebeteg, vagy eszményi hős. Hős az érző lelkek előtt, elmebeteg az okos emberek előtt.

Kapcsolódó idézetek

1. Meghalni egy ügyért, melyet imádunk, s melyben hiszünk - emberi becsvágy; ámde meghalni egy ügyért, melyet imádunk, de melyben sohasem hittünk - emberfölötti áldozat. Amazok "derék emberek", de az a "hős". Jókai Mór
2. Hős az, aki okosan és bátran halt meg, közelebb hozva a győzelem óráját. De kétszeresen hős az, aki le tudta győzni az ellenséget és életben maradt!
3. A szerelmes ember nem méltányos, még csak nem is értelmes. A szerelmes a szívével gondolkozik és nem az agyával, kegyetlen, önző, eszelős bolonddá válik. A szív a vérkeringés izma, nem arra való, hogy gondolkozzanak vele.
4. A hős (...) olyan személy, aki segített máson, annak tudatában, hogy tette súlyos következményekkel és veszélyekkel járhat. Az önzetlenség, az adakozás a hős "light" verziója: nincs veszély, nincs kockázat. Philip Zimbardo
5. Te vagy a Hős, az Életed igaz hőse. Aki nyer vagy veszít, de nem adja fel. Mert hiszi, mert tudja, ameddig él, ameddig a szíve lüktet, van út, van esély. Bármire.
6. Okos, aki érti az embereket; aki önmagát érti: ihletett. Hatalmas, aki másokat legyőz; aki önmagát legyőzi: erős. Lao-ce
7. Aki szolgál, az kész az odaadásra, aki szeret, az odaadja magát, aki áldoz, magából ad a másiknak, és ezt a másik el tudja fogadni.
8. Ha valaki öl - akkor gyilkos. És ha ugyanaz az ember háborús időben ezreket öl - hős lesz belőle. A társadalmat nem zavarja a gyilkolás, ám a gyilkosnak el kell köteleznie magát a társadalomnak - akkor ölhet. A társadalmat nem érdekli az erkölcs. Az erkölcs csupán csak annyit jelent, hogy meg kell felelned a társadalmi elvárásoknak. Osho
9. Csak a közepes elme ragaszkodik az élethez. A gyönge elméjû ember azért bátor, mert nem érti a halált. Az erős elméjû ember meg azért bátor, mert érti. Gárdonyi Géza
10. Az ész szerelme elmésebb, mint az igazi szerelem, de csak pillanatokig tud lángolni, túlságosan ismeri és mindig bírálja önmagát; nem szakadhat el a gondolattól, sőt éppen a gondolkodás élteti. Stendhal