Aki ma elvet egy gondolatot, az holnap cselekedetet arat, holnapután szokást, általa pedig a jellemet, végül pedig a sorsát, a végzetét. Ám a szabad választás a miénk, mi határozzuk meg, mit akarunk teremteni.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha bizonyos módon cselekszel, szokást formálsz. Ha szokást formálsz, ezzel jellemet teremtesz. Ha jellemet teremtesz, ezzel meghatározod a sorsodat. André Maurois
2. Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a világ holnap. Marie von Ebner-Eschenbach
3. A ma tettei a holnap sorsa. Patricia Gibney
4. Múltunkat visszük magunkkal, össze vagyunk kötve a jövővel, és mi döntjük el, hogy ragaszkodunk-e hozzá, azt akarjuk, hogy mindig a közelünkben legyen, vagy elengedjük. A sors az, ami adatott nekünk, és amit magunknak alakítunk. Alice Hoffman
5. Meg lehet változtatni a sorsot? Egyrészről minden el van döntve, le van írva. Másrészről van szabad akaratunk. A döntéseink is meghatározzák a sorsunkat. Lehetetlennek tûnik, hogy ez a kettő - a végzet és a szabad akarat - együtt létezhessen, mégis ez a helyzet. Ahol ez a kettő összeér - ahol a végzet találkozik a szabad akarattal - ott jut szerephez az emberi viselkedés.
6. A sors tágabb keretei adottak, de a saját lépéseink már rajtunk múlnak. És hogy miket gondolunk és érzünk, az is a mi kezünkben van. Sőt, még a szándékainkat is irányíthatjuk egy adott helyzetben ide vagy oda. Tehát megvan a szabadságunk is. Laár András
7. Nézd, ahogy a gondolatok szavakká válnak, ahogy a szavak tettekké, ahogy a tettek szokásokká, ahogy a szokások jellemvonássá, és ahogy a jellem sorssá válik. Amit gondolunk, azzá leszünk.
8. Nézd, ahogy a gondolatok szavakká válnak, ahogy a szavak tettekké, ahogy a tettek szokásokká, ahogy a szokások jellemvonássá, és ahogy a jellem sorssá válik. Amit gondolunk, azzá leszünk.
9. Mindenki maga választja meg fejlődésének útját. Szabad akaratunkkal és a rendelkezésünkre álló erővel bármit kezdhetünk. Szabadon alkothatunk, és alkotásaink által kifejezhetjük belső értékeinket. Lehetőségünk nyílik arra, hogy segítsük és támogassuk embertársainkat, rokonainkat, barátainkat. Ugyanazt az erőt használjuk akkor is, amikor rombolunk. Tönkretehetjük mások alkotását, letörölhetjük arcukról a mosolyt, testileg és lelkileg bántalmazhatjuk. (...) Bármire használjuk is a rendelkezésünkre álló erőt, egyvalami biztos: mindig van egy célunk, még akkor is, ha ez esetleg nem tudatosodik bennünk. Balogh Béla
10. Egy nap majd döntenünk kell arról, mi a fontos nekünk. Választanunk kell afelől, melyik úton indulunk el, anélkül, hogy tudnánk, jó vagy rossz irányba tartunk-e. De bárhogy határozunk is, vállalnunk kell érte a felelősséget.