Aki szenved, igyekszik átadni szenvedését - akár úgy, hogy mást sanyargat, akár úgy, hogy magát sajnáltatja -, csak azért, hogy csillapítsa, és kínja valóban csillapodik is így.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember úgy enyhíthet igazán saját fájdalmán, ha osztozik mások fájdalmában. Madame de Maintenon
2. Aki magát korlátozza, minden bizonnyal másokkal is szívesen megteszi (természetesen csakis a jó erkölcs nevében), így akarja saját abbéli mély fájdalmát enyhíteni, hogy nem azt teszi, amit szeretne.
3. Egyesek érzelmességgel és jótékonysággal igyekeznek elhallgattatni lelkiismeretfurdalásukat, mások pedig azzal, hogy gonoszságukban gyönyörködnek, mint az előbbiek jóságukban. Szerb Antal
4. Először az ember megérti, hogy szenvedései jórészét maga okozza szükségtelenül. Másodszor ennek az okait keresi saját életében. Keresni annyi, mint bízni önmagunkban, hogy képesek vagyunk véget vetni a szenvedésnek. Végül felébred a vágy, hogy utat találjunk a békéhez, mert minden, ami él, boldogságra vágyik. Mind szeretné megnyerni saját legtisztább lényét. Tendzin Gjaco
5. A sokat szenvedő embernek vigasztalásul szolgál, ha tudja, hogy szenvedésének van értelme és célja. Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
6. A fájdalom könnyebben elviselhető, ha valakit lehet okolni érte. Ha valaki megbûnhődik.
7. Az ember mindig egyedül van a szenvedésben, ami elég szomorú annak, aki éppen szenved, de ez teszi lehetővé, hogy az emberiség többi része örülhessen az életnek. Aldous Huxley
8. Némely emberek mások iránti gyûlöletből szívesen eltûrik a szenvedést, csak lássák, hogy azok szerencsétlenül járnak. Aiszóposz
9. Az irkálás is betegség (...). A lélek kísérlete, hogy megszabaduljon a belé hatolt fájdalomtól. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
10. Jó panaszkodni! Jó sajnálni és sajnáltatni magunkat! Jó a világra meg a többi emberre hárítani a veszteségeiket. Ha valaki elkezdi magát rosszul szeretni, az így mûködik: kéjjé varázsolja a fájdalmát és "józansággá" a gyengeségét. Müller Péter