Akik elítélnek, azok a végeérhetetlen örök szerelmem miatt szólnak meg engem. De mit tehetnék én, amikor a szívem sehol nem lel vigaszt? Hogy hallgattathatnám el? Talán parancsolhatok önmagamnak? Jaj szívem! El tudod viselni, hogy nincs veled, kinek szép szeme a szerelem éltető forrása?

Kapcsolódó idézetek

1. Nem vagy itt, csak szívembe. Nálad nélkül nem találom E világban kedvemet, S érzem, hogy a végső álom Már altatja véremet. De akkor is, édes hívem! Ha éltem kell végezni, Hogy szeret, azt fogja szívem Utóljára érezni.
2. Olyan szeretet él a szívemben, amilyet te elképzelni se tudsz. És olyan düh, ami a te szemedben hihetetlennek tûnne. Ha nem találok olyan embert, akit szerethetek, akkor a dühömet zúdítom a világra.
3. Milyen igazságtalan minden! Másoknak miért lehet tökéletes élete? Miért lesznek csodálatos civilizációk az enyészeté? Miért születnek egyesek alig pár percre erre a világra, s hagyják el rögtön megint? Miért vergődöm én létemnek kegyetlen csapdájába zárva? Szolgálom a szerelmet egy örökkévalóságon át szeretetlenül. Richelle Mead
4. A semmivel naponta szembenézek. Didergő meztelen szivem nem védi rég igézet. Ember vagyok. Szem és tudat, ki lát, hall, érez, eszmél. Tudom, hogy sokkal boldogabb, ha együgyûbb lehetnék. Légy ölelő part, menedék veszendő életemben, kevés, ha nem lehetsz elég, de mégse hagyj el engem. Lator László
5. A szó felesleges, beszél a két szemem, Elmondják titkomat, nincs már mit rejtenem, Jöttödre lám, a könny pillámat elfutotta, Szívemről hírt adott tekintetem ragyogva. Nem kell, hogy szép kezed az arcomat becézze, Elárul szüntelen pilláink rezzenése, Szerelmet vall szemem, amíg szemedbe mélyed, S te lángját visszaküldöd, kutatva az enyémet, E párbeszéd külön kerít a nagyvilágtól, Csak halkan! Szerelem beszél e suttogásból.
6. Mint csudálkoznak kisírt szemeimen? Nem tudják, a boldogok! mi szorongat belől, mi fojt el sokszor, mint ha a levegő kiapadt volna körültem... Híjamat érzem, egy része szívemnek nincs betöltve... Én mindenhez olyan jó vagyok, és engem senki sem szeret! Szeretetlenség! a te hideged kínzóbb az elkárhoztak kénköveinél! Kármán József
7. Menj és éld az életedet! Éld nélkülem, mert mi nem lehetünk együtt. Töltsd meg a szívedet szerelemmel valaki más iránt, valaki iránt, aki képes úgy szeretni, ahogy én sosem tudtalak. Ahogyan én sosem foglak.
8. Íme, lássátok, emberek: valaki mindent elszeret, amit a szívem megszeret. Valaki mindent elszólít, amit a szavam megszólít. Igényt mindenre tarthatok, berzenghetek, lázonghatok, de semmit meg nem tarthatok!
9. Minek nékem szép szem korom-fénye? Napjaim mért szállnak sötétségbe? Ifjú esztendőim vesznek, múlnak, szemöldök-bokraim szélbe hullnak. Sorvadj, szív, sóvárogj, árva gerle, mért vagy szép, ha párod nincs semerre? Tarasz Sevcsenko
10. Nincs mit tennem, téged szeretlek, tőled kérdezem naponta megválaszolhatatlan életünket, kérdezem a szemedtől, a szádtól, soha véget nem érő öleléseinktől. És te félelmeimre félelmeidet feleled, szorongásaimra szorongásaidat, és mondataink félig kimondva meghalnak a levegőben.