Akik megszokták, hogy megérzésükre hallgatva ítélnek, nem értenek semmit a következtetést igénylő dolgokhoz, mert egy csapásra szeretnének mélyükre hatolni, ahhoz azonban nincsenek hozzászokva, hogy megkeressék a törvényeket. Azok viszont, akik törvényekből kiindulva okoskodnak, ahhoz nem értenek, ami a megérzés körébe tartozik, mert ilyenkor is törvényeket keresnek, és képtelenek egyetlen pillantással mindent átfogni.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek nem sokat tudnak arról, miért is szoktunk szabályokat követni. Mert ez nem magától értetődő. A jogalkotók nemcsak abban marasztalhatók el időnként, hogy a bevezetett jogszabály önmagában rossz, hanem abban is, hogy nem vizsgálják azokat az etológiai és társadalmi feltételeket, amelyek szükségesek egy új szabály betartásához. Csányi Vilmos
2. Egy kiegyensúlyozott, gondolkozó elme számára (...) nincs helye az ösztönök játékának, nem belső sugallatra találjuk el az igazat. Találgatni persze lehet; vagy sikerül, vagy nem. Ha sikerül, azt mondjuk, ösztönösen megéreztük, mi a helyes válasz. Ha nem sikerül, nem beszélünk róla többet. De amit gyakran ösztönös megérzésnek nevezünk, az valójában logikus következtetés vagy tapasztalaton alapuló benyomás. Mikor egy szakértő úgy érzi, valami nincs rendjén egy festménnyel, egy bútordarabbal vagy egy csekken az aláírással, valójában egész sereg apró jelre és részletre reagál ezzel az érzésével. Nem kell részletekbe merülnie, elég a tapasztalata, az eredmény pedig: határozott benyomás a rendellenességről. De ez nem ösztönös megérzés, ez tapasztalaton nyugvó benyomás. Agatha Christie
3. Bizonyos értelemben mindegy, hogy mit érzünk: minden érzelmi felfokozottság elhomályosítja a tisztánlátást. Megfontolatlanok és befolyásolhatók leszünk. Teljesen érthető, miért nyúlnak ehhez a módszerhez a rendőrségi kihallgatótisztek vagy az ügyvédek - nem csak a csalók. Érzelmek hatására könnyen hozunk olyan döntéseket, amelyek ellentétesek a hosszú távú érdekeinkkel, hiszen a pillanat hatása alatt hirtelen nem is tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól. Agyunk legprimitívebb részei legyőzik a racionalitást. Maria Konnikova
4. Mindenkinek vannak kétségei; sokan vannak tagadók; de kétségeik és tagadásaik mellett keveseknek jutott ki a megérzésből. Kételkedni mindenben, ami földi, s megérezni némely égi dolgokat; ez az összetétel nem szül sem hívőt, sem hitetlent, hanem olyan embert, aki mindkettőt pártatlanul szemléli. Herman Melville
5. Néha az ember tesz bizonyos dolgokat, és nem azért, mert gondolkodik, hanem azért, amit érez. Mert túl erősek az érzései. És nem mindig tudja irányítani az eseményeket, amikor túl erősek az érzései. Benjamin Alire Sáenz
6. A politikában nem jó túl sokat töprengeni az igazságokon. Aki ezt teszi, az elbukik. Itt a józan ész mellett a megérzés, a hirtelen, istenektől fakadó döntés vezet eredményre. Azután persze már bármit bele lehet magyarázni a dolgokba.
7. Oly ember, ki az igazságban s erényben nincs kellően megszilárdulva, könnyen hajlandóvá lesz azon elvek és példák szerint gondolkozni és érezni, miket lát, hall vagy olvas. Andrássy István
8. Az alacsony érzelmi intelligenciával bíró ember nem hallgat a megérzéseire, pontosabban csak a kiszámítható dolgokban érzi magát biztonságban. Ha valami váratlanul és nagy erővel tör rá az érzelmek szintjén, azt általában kiírja az agyából. Ezt hívják racionalizálásnak vagy okoskodásnak. Csernus Imre
9. Vannak, akiket elkerül a szerencse, és vannak, akik pechesek. Vannak, akik az égvilágon semmit sem értenek, és vannak, akik fel sem fogják, mi történik velük. Vannak, akik mindennek csak a rossz oldalát látják, és vannak, akik semmiről sem akarnak tudni. Sokan nem mernek szólni, amikor kéne, jó páran összeszorítják a fogukat, megannyian pedig vesztükbe rohannak. Az a lényeg, hogy mi még véletlenül se legyünk ilyenek. Rébecca Dautremer
10. Az ember nem képes minden képességét mozgósítani kizárólag az értelmére vagy kizárólag az érzéseire támaszkodva. Ehhez mindkettőre szüksége van. Az értelem bizonyos mértékben érzésekből fejlődött ki, amelyek a háttérből irányítanak bennünket, hogy belemenjünk-e egy helyzetbe, vagy pedig maradjunk-e ki belőle. Ha bárki úgy véli, hogy az életvezetésünkben csak az érzéseinkre, illetve csak az értelmünkre érdemes hallgatni, az bizony nagyon nagy szamárságot állít. Antonio Damasio