Akit ezernyi tégely, illatszer, ruhanemû, fotó jelez az otthon falai között, az nem mehetett el, hihetetlen, hogy meghalt.

Kapcsolódó idézetek

1. Élet, édes, nagyszerû, felejthetetlen élet! Nem távozhatsz már tőlem. Magamban őrizlek. Sose gondoltam, sose reméltem, s íme, magamban viselem. Ott heverünk óriási tenyerén, és az élet futott, futott velünk, sokan nem érkeztünk meg sehova, minden elmúlt, mindennek vége. De valami megmaradt. Nem minden lábnyomot nő be a fû, nem illan el minden sóhaj. Én maradok. És ő is marad.
2. Még emlékeztek rá, hogy milyen szép volt. A mosolyát még nem felejtették el. A hangja valahol még ott rezgett a levegőben, és szavainak zengésére is emlékeztek még. Még követni lehetett a lába nyomát, és a tárgyakon ott volt még az érintése. A szekrényben még ott sorakoztak a ruhák, amelyeket ő viselt, és a ruhákból még az ő illata áradt. Daphne du Maurier
3. Amikor valaki meghal, hirtelen mindig kiderül, hogy rengetegen próbáltak neki se­gíteni, rengetegen fogták a kezét, rengetegen simogatták a haját. Gálvölgyi János
4. November elsejének estéje titokzatos, rejtelmes est! Világosságot nem gyújtok, hanem szobámból kinézek az éjbe, a novemberi ködbe, mintha valaki után kinéznék, aki elment ugyan, de voltaképp nem hagyott el egészen. Elment a más világba, de érzem, hogy a kötelékek, melyek hozzá fûztek, nem szakadtak el, s hogy neki köze van hozzám s nekem hozzá. Mondják, hogy meghalt. Igaz, meghalt; de én élőnek nézem; élettel s érzéssel keretezem emlékét; sírja ugyan bezárult, de a szívem sebe, melyet távozása szakított, az nyitva maradt, s abba van beírva a neve, bele van rajzolva a képe. Prohászka Ottokár
5. A halál üldözött. Fáradhatatlanul kajtatott a nyomomban a szûk utcákon és keskeny sikátorokban. Minden egyes zihálással segítségért kiáltottam, de szörnyû bizonyossággal tudtam, hogy nincs menekvés. Jeaniene Frost
6. Tele volt csodálatos dolgokkal, amikre nincs kifejezés, és így benne maradtak a szívében. Émile Ajar
7. A halál ott mászkál a szobában. (...) Egy hosszasan szenvedő ember mellett minden áldatlan napon ott üldögél. ByeAlex
8. Annyian haltak már meg, hogy mind nagyobb az esély: valakit nem ér utol a vég. Peterdi Pál
9. Mikor még éltem, azt hittem, ahogyan ti is, hogy az idő legalább annyira valóságos és kézzel fogható, mint én magam, vagy valószínûleg még inkább. Azt mondtam, "egy óra", mintha csak látnám, és "hétfő", mintha ott lenne valahol a térképen. Siettem percről percre, napról napra, évről évre, mintha valóban egyik helyről a másikra haladnék. Mint mindenki más, én is egy házban éltem, amely a másodpercek és a percek, a hétvégék és az újesztendők tégláiból állt, és sohasem hagytam el, míg meg nem haltam, mert nem volt más kijárat. Most már tudom, hogy nyugodtan ki-be sétálhattam volna a falakon. Peter Soyer Beagle
10. A bánatot (...) nem lehet eltemetni. Újra és újra felüti fejét, minden állandóan ismétlődik. Clive Staples Lewis