Akit szerettek, s többé nem szeretnek; Olyan az, mint a vak, ki egykor látott, Örök sötétjén gyötrőn megremeg a fény emléke.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelem, akár a fájdalom, elvakítja az embert. Elfeledteti, amit nem tud, hogy csak arra a néhány részletre összpontosítson, ami mindennél többet jelent. Jodi Lynn Picoult
2. Ahogy szûnik a varázs, múlik a szerelem, s végül olyan fénytelenné és üressé válik, mint egy villanykörte, mely nem kap már áramot. Sötét lesz. Hideg. S akire egykor úgy néztél, hogy meg tudtál volna halni érte, most idegen lesz, közömbös ismerős - egy másik ember. Müller Péter
3. Vannak emberek, akik úgy halnak meg, hogy sose tudják, hogy van-e szerelem. Akik nem szerettek senkit, és akiket nem szeretett senki soha. Mi már nem vagyunk ilyenek. Végh Antal
4. Az emberek nem szeretteik gyászába halnak bele. Sokkal inkább abba, hogy sosem tapasztalhatták meg az igazi, mély szeretetet. Sidonie-Gabrielle Colette
5. A remény dob le-föl, és vak a jelen, mint a jövő. Szophoklész
6. Amikor úgy tûnik, minden rossz, És a rosszat csak egy rosszabb válthatja fel, Amikor örömet semmi nem okoz, Mert többé az öröm sem hoz örömet, Akkor tudom, hogy elveszítettelek, talán örökre. Leiner Laura
7. Nem tudod, mennyire szeretsz valakit, amíg rá nem jössz, hogy soha többé nem fogod látni. Hogy egy olyan világban kell élned, ahol ő már nem létezik. Lucy Clarke
8. Idegen, amilyen csakis az lehet, aki szerettünk valamikor, (...) mint a csillagok fénye; de hiába, az a fény már halott. Gerjeszt, de nem gyújt - megszûnt az áramlás egyiktől a másikig. Erich Maria Remarque
9. Elveszíteni valakit szörnyû (...). De látni, ahogy a szeretted elfogy lassan, mint a gyertyaszál, lehetetlen elviselni azt a kínt. Nora Roberts
10. Hiányzol, mint a télnek a virág, hiányzol, mint a napvilág a vaknak, hiányzol, mint a holt ajkról a csók, hiányzol, mint a bútól az öröm.