Akkor lesz az álom színes, Ha az élet se fekete-fehér. Üres kupéban ér a néger éj, Csekély kedvem setétje mély.

Kapcsolódó idézetek

1. Éber az éjszakánk, álom a nappalunk, Lekopva színeink, szürkévé változunk, Az öröm csak káröröm, Az érzés csak végtelen félelem, Tényleg csak ennyi volt az életem? Ismerős Arcok
2. Üres a fejem, a lelkem árva, Egy nehéz súly húz vissza a magányba, És hatalmába kerít engem a bánat, Teljesen felemészt az önsajnálat.
3. Mintha mély sír lettem volna, S benne lelkem a halál, Oly sötét volt álmaimban A sors, mely fölöttem áll. Vörösmarty Mihály
4. Levetettem a gyászruhámat, a szívem örökké fekete kosztümben marad. Nevetek tréfás jeleneteken, a szám szegletében azonban örökké ott bujkál a szomorúság. Lehetek büszke édesanya nappal, éjszakánként mégis távoli bolygókra utazom. Életünk, életem már soha nem lehet olyan, amilyen volt. Felhőtlenül teljes.
5. Mintha ifjúságom bús öregkor lenne. Nem szeret, nem lángol piros szenvedéllyel; Borús, barna árnyék borul a lelkemre, Mely beteg és sápadt, mint hûs, holdas, éjjel. Jovan Ducic
6. Ha szûk szoba: hadd legyen szûk szoba. A szûk szobában is terem öröm, Gyúl apró gyertya ínség éjjelén, Ó csak ne legyen sorsom bús közöny... Reményik Sándor
7. Én nem akarok fényeket, Nem akarok csillogást, Elég lenne egy boldog élet, És tudom, hogy Semmi sem változik meg majd, Ha lesz egy kis pénzem. Manuel
8. Hogyha jóra, békességre, A nagy égből egy kis kékre, S mi az élet arany medre: Bizalomra, szeretetre, Bárha vágyom, nem lesz jussom, - Belenyugszom... belenyugszom. P. Jánossy Béla
9. Az álmok közt az élet olykor játék, A valóságból nincs több ébredés, A könnyek közt az érzés folyton fájó, Csalódásból út a menny felé.
10. Köpenyem szél, vánkosom szikla, Otthonom a messzeség, de a szikra álmod tüzéhez én leszek az éjben, Lángszívem izzik a fekete sötétben.