Köpenyem szél, vánkosom szikla, Otthonom a messzeség, de a szikra álmod tüzéhez én leszek az éjben, Lángszívem izzik a fekete sötétben.

Kapcsolódó idézetek

1. Mint szörny, kit rejt a felleg: Üvölt kínom. Az éj után esengek, Az éjt hívom. Háttal fordulok keletnek, Hol öröm árja reszket, Mert fénykarmával az ég Agyamba tép. William Blake
2. Vígy el engem innen a sziklára, a hova én nem jutok. Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Biblia
3. Még nem tudom, hol is a cél, És folyton ellenem dolgozik a szél. De nem fúj vissza, a bőröm páncélból van, A szívem pedig acél. Follow the Flow
4. Csak a szél, ami játszik velem, egy árva léggömb az én szívem. Csak a szél, ami játszik velem, kegyetlen szél, csak te vagy nekem. Puskás Péter
5. Ma fáj kinézni. Köd az ablakon. A szó nekem ma durva, színtelen. Karomra hajtom álmodó fejem, S a némaság meséit hallgatom. Sík Sándor
6. A lélek kültelkén lobogva izzik csak szívem gyertyacsonkja, az árvaság külvárosában meggyökerező éjszakában. Bella István
7. Mint néma csónak parttól az éjszakába, úgy távolodik lelkemtől a lelked. Vágyakozásod sötét hullámain úgy siklik tova s mindig távolabb.
8. Dacolnom kell a sorssal most, Szerelmem fénye végre ég, Elrepült előlem, s tán messze földön jár, Szívemmel látom őt.
9. Szavakat hizlalok a panaszkodáshoz haldokló tüzek füstjébe kapaszkodom a szél kabátujjába felkapom árnyékomat hogy a világban ha nem is lehet rend legyen ahogy leoltom a lámpát mintha a szívem sötétülne el nagy a jövés-menés nem tudom kik hagytak magamra.
10. A testem nem fog kitartani, hideg és sûrû a levegő, Kezdem elveszíteni az utolsó reményemet is, A kezeim meg vannak kötözve, és nem térhetek haza Az est fényeiben, a te karjaidban akarok meghalni.