Akkor tudjuk meg, kik vagyunk valójában, amikor feloldódunk valaki másban. Aki képes arra, hogy ne csak önmagának éljen, az találja meg önmagát. A szívünk mélyén mindannyian erről ábrándozunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Lehet, hogy később kiábrándulunk, és rájövünk, hogy mégsem ő az igazi - de amíg szeretünk, addig a pár napig vagy hónapig, bizonyosak vagyunk benne, hogy "Õ az!" A szerelem élménye ezt az érzést szabadítja föl mindannyiunk lelke mélyéről: Nem vagyok többé félbetépve! Megtaláltam a lelkem másik felét! Müller Péter
2. Akkor szeret valaki igazán, ha engedi, hogy a lényem kiteljesedjen, egész magamat megélhessem. Hogy úgy épüljek, ahogyan én szeretnék, és ebben ő az én partnerem tud lenni.
3. Az elképzelésed szerint a szerelemben a szerelmesek feloldódnak egymásban. Igen, vannak pillanatok, amikor feloldódsz - de épp ez a szépsége az életnek és minden létező dolognak: hogy amikor a szerelmesek egymásba olvadnak, ugyanezekben a pillanatokban nagyon tudatossá, nagyon éberré is válnak. Ez a feloldódás nem a részeg ember feloldódása, ez nem egy öntudatlan feloldódás. Ez nagy tudatossággal, éber tudattal jár együtt. Egyrészről felolvadnak - másrészről pedig első ízben bepillantást kapnak egyedüllétük végtelen szépségébe. Mindig a másik határozza meg őket, az egyedüllétüket, és ők határozzák meg a másikat. És ezért hálásak egymásnak. A másiknak köszönhetik, hogy megláthatták saját magukat, eredeti arcukat; a másikból egy tükör lett, mely őket tükrözi vissza. Két szerelmes mindig tükör egymás számára. A szerelem eredeti arcod tudatára ébreszt. Osho
4. Először az ember megérti, hogy szenvedései jórészét maga okozza szükségtelenül. Másodszor ennek az okait keresi saját életében. Keresni annyi, mint bízni önmagunkban, hogy képesek vagyunk véget vetni a szenvedésnek. Végül felébred a vágy, hogy utat találjunk a békéhez, mert minden, ami él, boldogságra vágyik. Mind szeretné megnyerni saját legtisztább lényét. Tendzin Gjaco
5. Ha egyszer feltárjuk magunkat valaki előtt, az csak olyan lehet, akiben teljes mértékben megbízunk, akit nagyon közel érzünk magunkhoz. Önmagunk megnyitása az egyik legfontosabb lépés a lelki élet rendezése felé. Tendzin Gjaco
6. Az az ember, aki keresi önmagát, magára is fog találni, vagy legalábbis közelebb kerül önmagához. És azokat az embereket is megtalálja, akik neki ezen az úton segíteni tudnak.
7. Az ember nem akkor lesz önmaga, ha állandóan magával foglalkozik. Akkor lesz önmaga, ha az életét valaminek odaadja, amit szeret, ami számára és ami a többieknek is fontos, amivel tud adni. Mindenki kapott valamilyen tehetséget, amit átadhat másoknak. Ezzel válhatsz önmagaddá. Für Anikó
8. Az emberek megértésre vágynak leginkább. Hogy valaki értse őket, hogy ők maguk is érthessék magukat a rendszerben. Ez a megértés magyarázza aztán a teljes identitást, a létezés alapját. Megnyugvást hoz, elfogadást intellektuálisan, átölelést érzelmi szinten. A belső lény felébred a hosszú álomból, kijön a fényre, és hunyorogva, de lépkedni kezd a saját lábán. Tisza Kata
9. Ha megnyílunk a másik előtt, felismerjük, mennyire hasonlítunk egymásra mind. Felismerjük, hogy mindaz a rossz, amit a másikkal teszünk, visszahull ránk. Ám - ami még ennél is fontosabb - megtapasztaljuk, hogy mindaz a jó, amit a másikkal teszünk, a legnagyobb áldás a magunk számára.
10. Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derûsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál. Paulo Coelho