Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló közelében a légy a falon; csönd van a házban, az éber egér se kapargál, alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály.

Kapcsolódó idézetek

1. Hideg csillagok égnek tar fák ága közt. Merengsz még? Aludj, egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze s rám ne haragudj. József Attila
2. Az egérnek lakásom palota A lónak a kutyaól kalap A gyufának börtön a skatulya Nem kérnek szappant a halak A légynek a légyfogó vacsora A sasnak a távcső is kancsal A macskának nyávogás muzsika A patkánynak denevér angyal.
3. Reménytelen a szív, mely paradoxonokból él; vágyakozik a szeretett után, de titokban megkönnyebbül, amikor a szeretett nincs vele. Eleped, ha az éjszaka jő, kétségbeesetten jelre vár, ám reggel az étkezőasztalnál higgadt önfegyelmet mutat. Bizonyosságra, hûségre, szenvedélyre vágyik, de mindent, mi drága neki, kockára tesz. Jeanette Winterson
4. Aludj, szavam fel nem zavar, Hisz álmod oly tökéletes! Ébredj? Fény várjon, zivatar? Sírj és nevess? (...) Aludj! Még bûvkört jár vele Egy álom: Szellemed nyugodt; De szertefoszlik Édene Ébred s zokog. Edgar Allan Poe
5. Aki igazán hallgatag, az olyan helyeket keres, ahol harmónia uralkodik. Olyan ő, mint a fa, amely békésen nő a kertben, szépen zöldell és mennyei gyümölcsöket terem. Árnyéka jótékony, napjait a paradicsomban végzi be. A bölcs a régi írások értelmét kutatja, tisztázza a homályos helyeket, megvizsgálja saját szívét, túllép azon, amit előző nap teljesített, és mértékletes marad cselekedeteiben.
6. Fejünk pihen a hûs párnákra esve, Belemosolygunk a sötétbe mi. Mily szép is az: aki elfárad este, Alhat, semmit se tud, az életet se! Aprócska törpék lesznek gondjai! Erich Kästner
7. Az pacsirtának az hajnal; amint a bagolynak az estvének árnyéka; amint a méhnek a méz; avagy amint a saskeselyûnek a dög tetszik, éppen úgy tetszik az élet az ember szívének.
8. A haragot... bármilyen nagy is legyen az, át ne vidd magaddal egyik napról a másikra. Este le ne feküdj addig, amíg minden felebarátoddal ki nem békültél. Mert aki haraggal a szívében alszik el, azt álmában megkísérti az ördög. Ioan Slavici
9. Immár minden bércet Csend ül, Halk lomb, alig érzed, Lendül: Sohajt az éj. Már búvik a berki madárka, Te is nemsokára Nyugszol, ne félj. Johann Wolfgang von Goethe
10. Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal, beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. Megsajdul a borda, mögötte a bajra szokott dobogás is elül. Némán emelődik a test, csak a fal kiabál. S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál, a halál. Radnóti Miklós