Ami csak létezik, másból keletkezik: magból lesz a virág, gubóból a selyem, ködökből a világ, - miből a szerelem?

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelem a lélek selyme, a szív bársonyvirága, melynek magvát minden szívben elültette a teremtés, de amely csak minden ezredik szívében érik meg igazán pompázó virággá. Rabindranath Tagore
2. A szerelem olyan, mint a víz és a napfény, amitől a magból előbújik a virág. Dean Ray Koontz
3. Az élet a szeretetből, a szeretetet alkotó darabok egységéből jön létre. Afonso Cruz
4. A szerelem csak múlékony virága e gyökérnek, ideig-óráig virul, aztán elhervad, meghal, mint minden, ami a szenvedélyek tüzétől nyílik ki az emberben. Csak a szeretet örök, mert a szelíd, tiszta jóság földjében fogamzott és hûen kitart az ember mellett a sírig. Nincsenek bár nagy szenzációi, mint a szerelemnek, de nincsenek is viharai és fájdalmai, mint ennek. És míg a szerelemből csak fájdalmas emlékekkel tele szeretet lehet valaha, addig a szeretetből a legzavartalanabb és leghosszabb életû szerelem nyílhat ki. Lux Terka
5. Amink van, az a szerelem. De a szerelemnek gyümölcsöt kell teremnie, különben elvész. John Hoyer Updike
6. A szerelem olyan, mint a virág, mint az erdő, mint a madárdal, mint a sólyom szárnyalása a magas égen. Ez nem valami csinált dolog. Ezt a föld termette, a természet nemzette, ez valódi, ez istenes dolog, istennek tetsző. Kozma Mária
7. A szerelem akár újonnan születik, akár halottaiból ébred, mindig napsugarat hoz, csordultig telíti ragyogásával a szívet, úgyhogy kiárad a külső világra is. Nathaniel Hawthorne
8. Két különböző természet találkozásából született a szerelem. A szerelem az ellentmondásból merít erőt. Az összeütközés és az átváltozás pedig tartóssá teszi. Paulo Coelho
9. Minden, ami él, szeretetből születik, és a szeretet is tartja fenn. Müller Péter
10. A szerelem törékeny és mulandó érzés csupán, két ember egymásra találása, összekapcsolódása és meg nem szakadó párbeszéde egy harmadik tárgyról: a világnak e kapcsolatban létrejött teljességéről - de mulandóságának reszketegségében, e folytonosan vibráló gyertyafényben mégis minden pillanatában elmúlhatatlanul örök. Zuhatag, mely magával sodorja életünket, folyam, áradás a kezdettől az elmúlásig, de benne az idő gömbölyû cseppekké válik, minden pillanat önmagába fordult kör, szivárványos buborék, mely magába zárja a világot, és gyöngy is, melyet a világ izzad ki magából; gyönggyé lett verejték a világ bőrén, a szenvedés verítéke, hiszen a szerelem mindig szenvedés, boldogsága is az: a túlfokozottság szenvedése, az élet átemelése a lét közegébe. Beney Zsuzsa