Ami lehetett volna s ami volt Egy célba fut és az mindig jelen van. Léptek visszhangja az emlékezetben A folyosón át, ahol nem haladtunk Az ajtóhoz, melyet ki nem nyitottunk.

Kapcsolódó idézetek

1. A lehetett volna elvont fogalom És csak egy kiokoskodott világban Marad meg mint állandó lehetőség. Ami lehetett volna s ami volt Egy célba fut és az mindig jelen van. Thomas Stearns Eliot
2. A múlttal érintkezve, ha emlékezünk valamire, vagy valakire, a jelen múlttá válik: egy zárt szoba, ahonnan kimenni nem lehet, noha mindig az ajtóban állunk. Dobai Péter
3. Ha valamit nem zárunk le megfelelően, ott mindig nyitva marad egy ajtó, egy megbúvó lehetőség, egy esély arra, hogy minden ugyanott folytatódjon, ahol abbamaradt. Paulo Coelho
4. A múlt elől nem lehet meglépni, mindegy, milyen messzire és milyen gyorsan futunk. Lassan, de biztosan beér minket. Mi kifulladunk, de a múlt soha. Hiába akarjuk hátrahagyni, nincs menekvés.
5. Van egy elfelejtett úti cél, nem is úti, nem is cél és nincs is teljesen elfelejtve, de valami, ami hív, hogy indulj. Ámosz Oz
6. Minden elmúló pillanat olyan, mint egy megnyíló ajtó, amelyen át beléphet az, ami még nem történt meg, az, amit jövőnek nevezünk. José Saramago
7. Bárcsak át tudnék sétálni az elmém ajtóin; hogy az emlékek mindig kéznél legyenek, ez segíthetne megérteni az éveket. Bárcsak tudnék választani Menny és Pokol között. James Blunt
8. Ha próbálnálak, se tudnálak elfelejteni, Minden, mi volt, bennem él, a szívem úgysem engedi. Punnany Massif
9. Amikor elmesélünk valamit, saját törvényeink szerint tesszük, de úgy, hogy nyitva hagyunk egy ajtót. Változatot írunk, de sosem véglegeset. És talán reméljük, hogy valaki majd meghallja a csöndeket, és folytatódhat a történet. Jeanette Winterson
10. Az emlékezet mint hely, oszlopsor, párkányzat, oszlopcsarnok. Elménkben lakozó testünkkel mintha bejárnánk egy belső teret, egyik helyről a másikra sétálunk, járás közben a lépteink koppannak, haladunk egyik helyről a másikra. Paul Auster