Ugrás a tartalomra
Amíg itthon él az ember, azt képzeli, máshogy nem is lehet, mindenki más hülye. A legjobb a téliszalámi és a pörkölt, a többiek kajája ehetetlen szar. Mikor elkezdesz egy új világban élni, rájössz, hogy mindez hülyeség. Ahhoz, hogy megértsem, mi vagyok, kintről kellett magamra és magyarságomra néznem.
Kapcsolódó idézetek
-
Annyi mindent megtapasztal az ember egy másik országban, aminek itthon már a létezését sem hiszi el... furcsa módon alakul ki ez az érzés, a külföldön töltött idő előrehaladtával. Kezdetben hajlamosak vagyunk elutasítani a nem szokványos helyzeteket. Ha itthon valamit megszoktunk, kint pedig máshogy csinálják, akkor sok esetben az első reakciónk az, hogy ez hülyeség. Aztán később rájövünk, hogy lehet máshogy, másként is alakítani az életet, nem csak úgy, ahogyan azt otthon megszoktuk.
Márki-Zay Péter
-
Fura dolog a honvágy. Szeretek elutazni, és ha itthon vagyok, többnyire azon töröm a fejem, hogyan lehetne megint valahogy elcsavarogni, lehetőleg a világ végére. De szeretek megjönni is. És bár jósorsom sok szép táját engedte már látni a világnak, sohasem tudtam megérteni azokat, akiknek csak az a szép, ami messze van, és érdektelennek, unalmasnak tartják azt, ami itthon van, bár rendszerint éppen ezek azok, akik nem is tudják, mi van itthon.
-
Éltem külföldön, tudom, milyen, amikor nem a barátok, a család, a tejfölös csirkepaprikás és a túrógombóc hiányzik már, hanem a szomszéd kertben a nyárfa leveleinek a rezgése, az árnyék, ahogy egy unalmas nyári délután végigvonul egy ismerős tûzfalon. És amikor mindenki a naplementét nézi az óceán partjáról, ahogy a tûzlő napkorong sisteregve tûnik el a horizonton, lesz egy bolond, aki kelet felé bámul, mert magyarul mesélt neki az apja, és magyarul énekelt neki az anyja, amikor gyerekként húzta az időt, és nem akart aludni menni. És ez a bolond az óceán partján én leszek - illetve voltam.
-
A távolban élő magyar először az élet azon vetületét próbálja a hazaihoz hasonlóan kialakítani, amelyik a legjobban hiányzik neki. Ez lehet az étkezés, de lehet a baráti kör, testedzés, zene, tánc vagy bármi más.
-
Azt gondolom, hogy meg kell érteni azokat az embereket, akik más kultúrát is hordoznak magukban, nem csak a magyart. Ha nem értjük meg őket, akkor azokat a magyarokat sem érthetjük meg, akik különböző okokból elhagyták Magyarországot és külföldön kezdtek új életet.
-
Nagyszerû dolog, ha az embernek megadatik, hogy hosszabb-rövidebb ideig külföldön éljen, hiszen kinyílik a világ, egy ilyen élmény után egészen máshogy értékeli nem csak azt, ami kint van, hanem azt is, ami itthon van. Sokkal elfogadóbb lesz az ember, el tudja képzelni, hogy valami nem úgy van, ahogy mi megszoktuk, lehet az másként is.
Márki-Zay Péter
-
Kevés olyan hely van, ahol annyi "különb" ember él, mint itt Magyarországon. És olyan fájdalmas látni, hogy ebből viszont semmi sem érződik. Mert csak az üvöltésünket lehet hallani, hogy kinél és hogyan vagyunk különbek és jobbak és magyarabbak, és ilyenebbek, meg olyanabbak. És mindent ők csinálnak rosszul. Érdekes, hogy nem tûnik fel nekünk, hogy ha mindannyian különbek vagyunk, akkor kik azok, akik aztán valahogy mégsem.
Alföldi Róbert
-
Akármilyen sivár és szürke a hazánk, mi hús-vér emberek szívesebben élünk ott, mint a világ legszebb országában. Mindenütt jó, de a legjobb otthon.
Lyman Frank Baum
-
Minél tovább élünk, annál inkább rádöbbenünk, hogy semmi sem adott. Ha kellően hosszú ideig élünk, szükségképpen menekültté válunk. Mindenki felfogná, hogy nemzeti hovatartozása hosszú távon semmit sem jelent. Mindenki átélné világnézetének aláásását és megcáfolását. Mindenki megértené végre, hogy az embert mindössze az határozza meg, hogy emberi lény.
Matt Haig
-
Képzeljük el, milyen lenne a világ, ha mindenki ugyanolyan volna! Meglehetősen unalmas lenne, nem igaz? Vélekedéseink és tapasztalataink egysíkúak lennének, és lényegében sosem lehetne részünk új élményekben. Ennek ellenére sokszor nehezünkre esik, hogy elfogadjuk a másságot. Gondoljuk végig, mennyi mindent köszönhetünk a különböző kultúráknak anélkül, hogy valaha is eltöprengtünk volna a jelentőségükön. Lehet szó egy finom ételről, esetleg egy különleges ruhadarabról, vagy valamilyen szórakozási lehetőségről, a kínai tésztától kezdve a maláj szarongon át a svéd krimikig. Idézzük fel magunkban a családunkon belüli különbségeket, amelyek nélkül nem tudnánk elképzelni a rokonainkat és önmagunkat. Lehet, hogy valamelyik nagyszülőnk megszeretteti velünk a hagyományos konyhát, az újszülött mindenkit megnevettet a mókázásával, a kiszámíthatatlan kamasz pedig beavat minket a legújabb trendekbe. Bárhogyan is, de mindenki rendelkezik valamivel, amit adhat a másiknak.
Mungi Ngomane