Amíg lelkemmel, amely igazi hazájának szemléletére óhajtozik, mindig az égi magasságokat járhatom, mit törődöm vele, hogy lábaim miféle földet taposnak?

Kapcsolódó idézetek

1. Minek nekem láb, ha a szárnyaimmal repülni tudok? Frida Kahlo
2. Földbe gyökerezik a lábam, bûvös delejként érzi talpam: csodálatos, rejtélyes ország rejtőzködik, lappang alattam. Keszei István
3. Szeretnék sétálni (...), szeretném érezni a földet a lábam alatt. Nem szeretném elfelejteni, milyen érzés. Ez az, amiért élünk.
4. Ha akarom, a lábam bárhová elvisz, bárhová eltekerek az út szélén, benne a puha tájban, mindenhol otthon vagyok benne.
5. Lábak? Mi szükségem rájuk? Hiszen vannak saját szárnyaim, amelyekkel repülhetek. Frida Kahlo
6. Istentelenül pedig, kérdem, mi célja van az embernek a földön? Csontváry Kosztka Tivadar
7. Bárhol éltem is, mindig hazafelé mutatott lelkem egén egy csillag, azt a csillagot követtem éber órámban éppen úgy, mint álmaimban, terveimben és vágyaimban, írásaimban és munkáimban.
8. Saját lábunkra akarunk állni, és torzítatlanul szemlélni a világot - a jó dolgokat, a rossz dolgokat, a világ szépségét és csúfságát; olyannak akarjuk látni a világot, amilyen, és nem akarunk félni tőle. Értelemmel meghódítani a világot, nem szolgamódra alávetve magunkat borzalmainak. Bertrand Russell
9. Folyton továbblépni és továbblépni a naivságom árán... de hová lépek, ha nem marad már több hely a föld hátán?
10. Gyalog és könnyû szívvel indulok a nyílt úton, Épen, szabadon, előttem a világ, Akárhova elvezet a hosszú barna fonal. Többé nem kérdem a szerencsét, magam vagyok a szerencse, Többé nem sopánkodom, nem késlekedem, semmi hiányom, Elmarad az otthoni gond, kétség, óvatos ingadozás, Egészségesen, elégedetten haladok a nyílt úton. A föld elég nekem, Nem vágyom a vezércsillagokat közelebb vonni az égről, Tudom, ahol vannak, helyükön vannak, Tudom, segítik a hozzájuk tartozókat. Walt Whitman