Amikor a magyar elindul valahová, az agyát Ferihegyen felejti. Mindegy, hogy egyébként milyen az az agy: üres vagy pallérozott, leteszi a 2-es terminál valamelyik sarkába, és amíg tart a vakáció, nem is veszi vissza.

Kapcsolódó idézetek

1. A nyaralás agyban dől el. Berta Ádám
2. Mindenki, aki csak a fél szemét is nyitva tartja, elindul valamerre a világban. Még ha csak a fél fejével gondolkodik is.
3. Furcsán mûködik az emberi agy, az egyik pillanatban még zokogunk, mert úgy érezzük, kitépték a szívünket, elnyelnek az emlékek és belehalunk a keserûségbe. A másik pillanatban viszont kilépünk a De Gaulle reptér ajtaján, megérezzük az illatot, megpillantjuk a sorakozó taxikat, a fülünket pedig minden irányból francia szavak ütik meg, és hirtelen úgy érezzük, hogy hazaértünk. Leiner Laura
4. Az idegenvezetőnek meg kell tanulnia értékelni a fontos pillanatokat, de nem szabad rájuk ülnie, mert túlságosan gyorsan elszállnak. Ideiglenes minden: a barátságok, a szerelmek, az otthonok. (...) Előfordul, hogy egy-egy szakmai csoporttal egy teljes hét minden percét együtt töltöd. A haverjukká válsz, és a csillagos eget is odaígérik neked. Ne higgy nekik! Aki azt mondja, gyere haza, munkát ad neked, az Ferihegyen visszaveszi az agyát, és a vakáció már csak elmosódó emlék marad számára. Mintha meg sem történt volna. Ugyanez vonatkozik a szerelmekre. Véget érnek Ferihegyen, mint a nyaralás. Kordos Szabolcs
5. Egy bizonyos ponton túl az agy már nem próbál logikát keresni a dolgokban. Egy szinten túl feladja, lekapcsol, kialszik. Lauren Oliver
6. Indul a magyar agyam aludni.
7. A filozofálásba belealudni (...) mindig veszélyes. Ilyenkor ugyanis végtelenített üzemmódra áll át az agy. Gőzerővel pörög egy számunkra nem létező irányba.
8. Halottnak lenni nagyjából olyan lehet, mint részt venni egy világkörüli hajóúton. Időnk legnagyobb részét mindkét esetben háton fekve töltjük. Agyunk kikapcsol. Húsunk lassan lágyul. Nem történik semmi, s a továbbiakban sem vár ránk semmi különös. Mary Roach
9. Mindent elveszítünk. Kulcsainkat, iratainkat, karóránkat, a pókerjátszmát, egy pert, vissza nem térő alkalmat. De akár az idődet is vesztegetheted, sőt a fejedet is elveszítheted. Elveszni - az egészen más. Ott rólad van szó, a szívedről, arról, akit szeretsz vagy szerettél. (...) Észre sem veszed, amikor egy nap bizonyos dolgok hirtelen másnak adják át a helyüket. Azt sem tudni, hogyan történt.
10. Lehet elfásult, kiégett a szív, lehet mindenféle ferde okoskodással szaturálva az elme, de a gyomor azt fogja mondani: magyar vagyok, magyar maradok. Ami annyit jelent, hogy a hasat nem csapja be se a szív, se az ész. Lehetünk olyan kozmopoliták, mint a ház, lehetünk olyan nemzetközi turisták, mint állat, a hasunktól nem szabadulunk, az kiabálni fog azért, amit megkövetel a haza. Cserna-Szabó András