Ugrás a tartalomra
Amikor a vallás és a politika egy szekéren utazik, a kocsisok azt hiszik, semmi sem állhatja az útjukat. Hanyatt-homlok száguldanak előre, egyre gyorsabban. Akadályra már nem is gondolnak, és elfeledkeznek róla, hogy aki vakon száguld, az a szakadékot csak akkor veszi észre, amikor már késő.
Kapcsolódó idézetek
-
Feledd a szavak hiú cserfelését, és lásd: ha szakadék áll útjába, megkerüli a szakadékot, ha szikla meredezik előtte, kikerüli, ha túlságosan finom, omladékony a homok, keres másutt szilárdabbat, hogy aztán mindig ugyanabba az irányba térjen vissza. Ha a sós mocsár kemény hártyája beszakad málhás szekerei alatt, láthatod, mint sürög-forog, szabadítja ki állatait a kátyúból, tapogatja ki a szilárd talajt, de aztán hamarosan ismét visszatér rendben az eredeti irányba. Ha valamelyik teherhordó állat összerogy, megállnak, felszedik az összetört ládákat, átrakják egy másik állatra, a csikorgó kötélen jól meghúzzák a csomót, hogy le ne csússzanak, aztán indulnak tovább, ugyanazon az úton. Előfordul, hogy aki kalauzolta őket, meghal. Köréje sereglenek. Eltemetik a homokba. Vitatkoznak. Aztán egy másikat kerítenek elő, megteszik vezetőnek, és újra elindulnak, ugyanazon csillag után. Így a karaván, mint súlyos kő a láthatatlan lejtőn, szükségszerûen olyan irányba halad, amely ura az akaratának.
Antoine de Saint-Exupéry
-
Szüntelenül dicsekednek nekünk azzal a nagy haszonnal, melyet a vallás hajt a politikának, de csakhamar rájövünk, hogy a vallási nézetek elvakítják mind az uralkodókat, mind a népeket, és nem világosítják fel őket sem igazi feladataikról, sem igazi érdekeikről. A vallás igen gyakran csak féktelen és erkölcstelen kényurakat formál, akiket kiszolgálnak meghódolásra kényszerített rabszolgáik.
Jean Meslier
-
Senki sem tudhatja, hogy mi fog történni a következő percben, és az emberek mégis mennek előre. Mert bíznak. Mert van Hitük.
Paulo Coelho
-
Ugyanabban az időben élünk. Ugyanazon az ösvényen járunk. Valaki elöl, valaki hátul, de az ösvény ugyanaz. Az élet ugyanaz. A jövővel kapcsolatos álom is nagyon hasonló: a többség azt szeretné, hogy homályos, fényes és távoli legyen. (...) Sokan járunk ezen az ösvényen, és ha valamiben biztosak lehetünk, az az, hogy egyszer mindannyian a végére érünk. Vajon szakadék vár ott ránk? Zöld rét? Újabb ösvény? Csak annyit tudunk, hogy fogalmunk sincs.
Linn Skaber
-
Amikor valakivel elindul a szekér, nem azon gondolkodik, hogy ez az egész mikor ér majd véget.
-
Ha az ember halad valamilyen irányba, és valaki azt mondja, hogy le van zárva az út, akkor is továbbmegy, mert mi az alternatíva, nem lehet megállni, sem visszatolatni, és azt gondolja, hogy annyira vészes csak nem lehet, és különben is, mire odaérek, valószínûleg kitisztul a helyzet, és a legegyszerûbb csak sodródni az árral, hagyni, hogy történjen, ami történik, ha mégis bekövetkezik a legrosszabb, és szarban leszek, akkor legalább nem leszek egyedül.
Jens Liljestrand
-
Az időnek nincs eleje, sem vége. A kerék forog, a kör visszatér önmagába. A kerék forog, és minden lélek a küllőihez kötődik az örökkévalóságon át. A forma és az anyag elenyészik, csupán a láthatatlan lényeg, a lélek, az én szárnyal át a korokon.
Robert E. Howard
-
Rút a világ, fekete.
Vak gyûlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!
Wass Albert
-
A gondolat, hogy a bizonyíték nélküli hit erény, nem csak arra készteti az embereket, hogy vakon bízzanak a vallási vezetőikben. Ahhoz is alapot szolgáltat, hogy bárki másban vakon bízzanak - olyanokban is, akik meg akarják lopni őket.
Greta Christina
-
Az ember félelemmel néz az ismeretlenre, és a politikusok gyorsan megérzik, hol húzódik az a határ, ahová már nem követik őket az emberek, értsd a választók, mi az a változás, ami már túl gyors a népnek.
Christiaan Barnard