Amikor az emberek azt mondják, hogy vidéken unalmas az élet, a városban meg csupa izgalom, fogalmuk sincs, mit beszélnek (...) Az utolsó boszorkányok rozoga viskókba költöztek, dekadens ifjú emberek feketemisét tartanak távoli kastélyokban. A világtól elzárt falvakban mindennapos a babona. Középkorú vénkisasszonyok zörgetik hamis szkarabeuszláncaikat, szeánszokat tartanak, az írótáblákat láthatatlan kéz írja tele.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt hittem, az öregasszonyok feje teli van mindenféle hiszemekkel és babonás félelmekkel, minden kőben elátkozott boszorkányt látnak, és minden kóbor macskában az ördög megbúvó szellemét! Erre most, hogy már magam is megöregedtem, mit látok? Nem mást, mint hogy a fiatalok azok, akik tele vannak hiedelmekkel. Kazuo Ishiguro
2. A színek, a ruhák és az emberek is fakóbbak, csendesebbek, beletörődve battyognak várossá nőtt falujukban az egyik bolttól a másikig, az orvostól a gyógyszertárig, aztán vissza a lehúzott redőnyû lakások szobáiba. Ebben a városban nem élnek meg a kávézók, nem nyitnak egymás után új boltok, nincs hangzavar és sokadalom. Csak a régi cégérek porosodnak az évek óta érintetlen épületek homlokzatán. Mozi, amit bezártak, mert a helyiek nem látogatták, és mert a várost nem látogatta a helyi lakosokon kívül senki. Megállt az idő, és mintha az emberek is megálltak volna az idővel együtt, mintha beletörődötten gyászolnák az életet, amit le sem éltek, aminek mintha már akkor a végét várnák, amikor elkezdődik, nem nevetnek, nem sietnek, nem állnak le beszélgetni és fagylaltot enni, csak vonszolják magukat a dolgukra. Czakó Zsófia
3. Ebben a világban ruhák és testek beszélgetnek egymással, a lelkek pedig közben csendesen szunyókálnak, mert ez nem az ő világuk... halálra unják magukat benne, és igazából nem is értik, hogy mi zajlik körülöttük. Ez egy hamis, képmutató világ.
4. Aki faluban /kisvárosban/ él, idővel elbutul, anélkül, hogy észrevenné. Egy ideig eredetinek hiszi magát, egészséges életet élő embernek, csakhogy az élet falun /kisvárosban/ csöppet sem eredeti, hanem poshadt mindenki számára, aki nem falun /kisvárosban/ született, és akinek nem való a falu /kisváros/, hanem éppenséggel árt az egészségnek. Azok, akik falura /kisvárosba/ mennek lakni, tönkremennek, és enyhén szólva groteszk életet élnek, mely először eltompítja, majd a nevetséges halálba hajszolja őket. Azt ajánlani a városi embernek, hogy költözzön falura /kisvárosba/, mert ez jót fog tenni neki, közönséges aljasság. Azok az emberek, akik a nagyvárosból falura /kisvárosba/ költöztek, hogy egészségesebben és tovább éljenek, kivétel nélkül elborzasztó példaként szolgálnak. Dasa Drndic
5. Fel lehet lélegezni. Csodák nincsenek. Öregasszonyok vannak, a maguk ostoba, nosztalgikus vízióival. Vavyan Fable
6. Hát csakugyan létezik olyan világ, amelyben parányi, jelentéktelen városkák határában ősi, legendás lények rohangálnak, hogy mitikus szörnyetegekkel küzdjenek meg? Minden képtelen mese igaz lenne? Léteznek még egyáltalán épelméjû, hétköznapi dolgok, vagy az egész világ csak varázslatból és kísértettörténetekből áll? Stephenie Meyer
7. Beszéltek emberekről, akik a magányt keresték: vezeklők, olyanok, akiknek kisiklott az élete, szentek vagy próféták. Ezek előszeretettel vonulnak ki a pusztába, ahol is sáskán meg vadmézen élnek. Néhányan barlangokban vagy sziklahasadékokban élnek elhagyatott szigeteken vagy - kissé hatásvadászóan - hosszú póznákra erősített ketrecekbe zárkóznak, és fönt a levegőben lengnek. Azért teszik ezt, hogy közelebb legyenek Istenhez. Sanyargatják magukat a magánnyal vagy vezekelnek általa. Abban a hitben élnek, hogy Istennek tetsző életet élnek. Vagy hónapokig, néha évekig is várnak a nagy magányban valami isteni igére, amelyet aztán sürgősen tovább akarnak adni az embereknek.
8. Ebben a sötét világban, ahol most élek, csúnya, meglepő dolgok, és néha apró csodák is zuhognak rám. Semmit sem vehetek biztosra.
9. Az emberek azért mennek a templomokba, amiért a kocsmákba: hogy elkábítsák magukat, hogy elfeledjék nyomorukat, hogy elfeledkezzenek pár percre magukról, szabadon, és boldogan. Mikhail Aleksandrovich Bakunin
10. A házakban nincs semmi jó. Amint a kapu becsukódik mögötte, minden ember bûzleni kezd, és amit hord, az is bûzlik. Teste, lelke rohamosan öregszik. Rothadásnak indul. (...) Muszáj kezdeni velük valamit! Elő kell rángatni őket, kikergetni, kitenni a szabadba. Louis-Ferdinand Céline