Ugrás a tartalomra
Amikor egy célt követünk, általában van egy elképzelés a fejünkben arról, hogy milyen csodálatos érzés lesz, amikor elérjük. Azt hisszük, hogy a cél elérése boldoggá tesz minket, hogy az életünk hatalmasat fog javulni, és hogy semmiben sem fogunk hiányt szenvedni többé. De mindannyian tudjuk, hogy ez nagyon ritkán van így. Ha most magadra nézel, akkor az elért célok terméke vagy. Legyen szó tanulmányi, párkapcsolati, karrier-, egészségügyi, pénzügyi vagy általános életcélokról, eddig a pontig sok mindent elértél. Az elért eredményekből származó érzés azonban enyhül. Amint eljutottunk oda, ahová szerettünk volna, máris a következő céltáblát helyezzük magunk elé. Mint egy gyerek karácsonykor, aki egy halom ajándékot kap, alighogy lekerül a csomagolópapír az egyik ajándékról, máris a következő felé tekintünk.
Kapcsolódó idézetek
-
Valahányszor elértük a célt, úgy találjuk, hogy nem is olyan izgalmas, mégis azonnal ráhajtunk, hogy elérjük a következő, az utána következő és az az utáni következő célt. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a célok nem számítanak. Nagyon is számítanak, már csak azért is, mert miközben elérni igyekszünk a célokat, fejlődünk, s végül bölcsebbé, boldogabbá válunk, satöbbi. Ha elrontunk valamit, attól szerencsétlenek, dühösek, zavartak leszünk. A cél tehát jót tesz, és használ nekünk, már csak azért is, mert jótékony fejlődést biztosít. Ám ettől eltekintve is, a folyamat az, ami igazán fontos.
-
Gondolkoztam ezen a "legyünk boldogok" dolgon, és úgy érzem, hogy az emberek akkor érzik elveszettnek magukat, amikor azt hiszik, a boldogság az életcéljuk. Mindig úgy gondoljuk, hogy egy nap majd boldogok leszünk. Megszerezzük az autót, megkapjuk azt az állást, vagy azt a bizonyos személyt, aki helyrehozza az életünket. De a boldogság csak egy állapot, egy bizonyos hangulat, nem úti cél. Olyan, mint amikor fáradt vagy éhes vagy. Nem állandó. Jön-megy, és ez így van rendjén. És szerintem ha így gondolnának rá az emberek, akkor sokkal többször találna rájuk a boldogság.
-
A cél elérése az embert az első pillanatban boldoggá, később melankolikussá teszi. A lélek visszatekint a megtett útra, megméri a kiállott fáradtságot, felbecsüli az átélt szenvedéseket, s megállapítja, hogy - az idő elmúlt. Elmúlt visszahozhatatlanul. Az elért cél tulajdonképpen nem más, mint egy szám az élet homályos óralapján. Csak negyedrésznyire jelenti, hogy valami sikerült. Háromnegyed résznyire az a jelentése, hogy elmúlt az életből egy darab.
Falu Tamás
-
Kevés olyan jó dolog van, mint az az emelkedett és felszabadító érzés, hogy van egy ötleted, amely talán beválik. Egy számítás, amely végül helytállónak bizonyul. Egy megérzés, hogy miképp is mûködhet az, amit korábban nem értettünk. A boldogságnak egy alig tudatosuló, könnyed, mégis mindent átható érzése ez, olyan, mintha az ember hirtelen jól érezné magát a világban.
Carlo Rovelli
-
Felismerjük a boldogságot? Vagy csak várunk rá, amíg rákot nem kapunk, és rájövünk, hogy a jó évek elmúltak? Mert van egy érzés, ami néha elönti az agyunkat: az érzés, hogy az élet lassan kicsúszik a kezünkből, hogy a jövő mögöttünk van, és mindig mögöttünk is volt.
-
Kitûzünk magunknak célokat, amiket el kell érnünk, hogy boldogak legyünk: cél - teljesítmény elven. Ez teszi a boldogságot. A boldogtalanságnak az az egyik mozgatórugója, hogy nagyobbak a céljaink, mint a teljesítményünk.
Matolcsy András
-
Mit jelent győzni? Mi az igazi győzelem? Mi az, amitől a célvonal átlépésekor libabőrös leszek, olyan, mintha lebegnék, nem bírom visszatartani a könnyeimet, fel akarok kiáltani, és egyszerre szeretnék elfutni és a földre roskadni? Mitől érzem mindezt ezen a buborékon belül? Az igazi győzelem nem a célszalag átszakítása, nem az, amikor megpillantom a nevem az eredményjelző táblán, nem az, amikor fellépek a dobogó legfelső fokára. Ezektől nem kezd az ember lába remegni a félelemtől, az érzelmektől. A győzelem, az igazi győzelem az, ami mindannyiunkban ott van legbelül. Amikor a felkészülés és a befektetett munka ellenére sem hisszük el, hogy sikerülni fog, és aztán mégis sikerül. Mert úgy tûnik, hogy a sok gondolkodás, tervezés és számolás, a hosszú edzések során hiába mondogatjuk magunknak, hogy képesek vagyunk rá, tudatalattink valahogy mégis kétkedik, azt súgja, hogy lehetetlen, hogy túl szép lenne, túl csodálatos, túl hihetetlen ahhoz, hogy megvalósuljon. Hogy célkitûzésünk puszta álom. És amikor áthaladunk a célvonalon, amikor hátranézünk, és látjuk, hogy mégis igaz, itt állunk hús-vér valónkban, az álom valóra vált - ilyenkor érti meg az ember, hogy ez a valódi győzelem.
Kilian Jornet
-
Szakadatlanul keressük a megelégedettséget vagy a boldogságot, és közben elménk érzékszerveinken keresztül a környezetünk felé figyel. Elmegyünk egy új moziba, étterembe vagy nyaralóhelyre. Új ruhákat vásárolunk, vagy új baráttal találkozunk. Ezekben az esetekben a boldogság érzése valamilyen külső tapasztalatból ered. Kellemes, élvezetes - addig, amíg tart. De az érzés csak átmeneti, hamar elillan. A nyaralás befejeződik, a film véget ér, és a barát is hazamegy. Mi pedig ezt követően feltartóztathatatlanul kifelé irányítjuk a figyelmünket, hogy megtaláljuk a következő "boldogságadagunkat". Létezik azonban az elégedettségnek és a boldogságnak olyan területe, amelyik nincs állandó változásban, nem átmeneti és felülmúl mindent, ami "kívülről jön". Erre a területre a gondolkodó elme legcsendesebb, legmélyebb szintjein találhatunk rá.
Bob Roth
-
Az ember mindig akkor érzi magát sikeresnek, hogyha az addig elért sikereinél nem akar sokkal többet. Aki az elért sikereknél sokkal többet akar, az sohasem érezheti magát igazán sikeresnek, mert ahhoz képest, amit elérni szeretne, semminek tûnik az, amit már elért. Sosem szabad nagyon nagyot kívánni (...) a pályán, mindig csak egy kicsivel kell többet elképzelni, többet akarni a meglévőnél, mert az ember így mindig eléri a célját, mindig továbblép és közben jól is érzi magát.
Frenreisz Károly
-
A boldogság egy olyan történés, amit minél jobban, minél erőszakosabban akarunk, annál kevésbé jön létre. Sőt, egy lépéssel ennél is tovább megyek: amikor az ember a boldogságot átéli, rendszerint még akkor is csak valami érdekes, izgalmas érzést él át, és csak utána gondolja, hogy ez volt a boldogság.