Amikor egy íjász nem a trófeákért lő, akkor teljes birtokában van a képességeinek. Ha egy bronzcsatáért lő, akkor már rögtön ideges lesz... A díj miatt vívódik. Már számít neki. Többet gondol a nyerésre, mint a lövésre, és a győzelem akarása megfosztja erejétől.

Kapcsolódó idézetek

1. Az íjász nem mindig választhatja meg a harcmezőt, ezért újra kell kezdened a gyakorlást, hogy a kedvezőtlen körülményekre is felkészülj. Menj tovább az íj útján, hiszen az egy egész életen át tart. De jegyezd meg, hogy nem elég pontosan lőni: a lélek nyugalma legalább olyan fontos, mint a tökéletes célzás. Paulo Coelho
2. A legfontosabb képessége egy harcosnak nem az ereje, hanem a szív, ami féli a harcot. A harctól való félelem miatt vagy képes kardot ragadni és harcolni azokkal, akik ugyancsak félnek a harctól.
3. Az igazi harcost nem foglalkoztatja a nyerés vagy vesztés gondolata. Ellenfelét fogva tartja a győzelem éhsége és a vesztéstől való halálos rettegése - de ő szabad. Nagy előny! Müller Péter
4. A valódi háborúban a legtöbbször nem (...) egyértelmû, hogy ki nyert. Néha összeméritek a fegyvereiteket az Ellenséggel, és mindketten elcsigázva, kimerülve, mentálisan összeverve vonultok vissza a harcból anélkül, hogy a tiszta győzelmet bármelyikőtök is felmutathatná. Nem lesz egy földdarab, egy célkitûzés, amire rá lehetne mutatni, hogy "ez az, amit katonák és tengerészek tízezreinek életét feláldozva kiérdemeltünk". Néha mindkét oldalnak egyszerûen csak le kell már állnia, mert nem képesek folytatni a harcot - annyira kivéreztették ugyanis a másikat, hogy egyszerûen nincs tovább, de túl sok áldozatot hoztak, hogy elismerjék a vereséget. Így aztán mindkét fél visszavonul a szorítóban a saját sarkába, épp csak annyi időre, hogy összeszedje magát egy következő menetre. Marko Kloos
5. A harcos nem érzelmileg szereti az ellenfelét, hanem univerzálisan. Egységet alkot vele. Saját erőkörébe vonja, s mintha önmagával táncolna, együtt pörögnek. És nemhogy félne tőle, hanem éppen ellenkezőleg: félti. És felelősséget érez a sorsáért. Célja a védelem, de tudja jól, hogy a harc során a Sors törvényeibe nyúl bele. Akár nyer, akár veszít, magára veszi a tett súlyát. S ha nem az egyetemes igazság - vagyis a szeretet - nevében cselekedett, függetlenül attól, hogy ő hal meg vagy az ellenfele: a felelősség az övé. Müller Péter
6. Néha fontosabb jól harcolni, mint győzni, és a vesztes is büszke lehet a maga bátor küzdelmére. Földi Pál
7. A katona a mellette állóért harcol, és azért harcol, aki nem tud állni többé. Harcol, hogy másnak legyen lehetősége elérni valamit.
8. Az ügyesség egymaga nem elég. Ha meg akarod nyerni a csatát, akkor sokkal fontosabb, hogy nyugodt fejjel mérlegelj, és rájöjj ellenfeled gyenge pontjára.
9. A fény harcosa tudja, mi az, amiért érdemes harcolni. Megérzései és hite alapján cselekszik. De vannak emberek, akik olyan harcba hívják, ami nem az övé, olyan harcmezőre, amit nem ismer vagy ami egyszerûen nem érdekli. Az ilyen emberek olyan küzdelmekbe akarják bevonni a harcost, melyek nekik nagyon fontosak, de neki nem jelentenek semmit. Ezek gyakran hozzá nagyon is közel álló emberek, akik szeretik őt, bíznak az erejében, és mindenáron meg akarják szerezni a segítségét. Ilyenkor mosolyog, és biztosítja őket a szeretetéről, de nem fogadja el a kihívást. Az igazi harcos egyedül választja ki magának a harcmezőt. Paulo Coelho
10. A párviadalt nem feltétlenül az ügyesség és az erő dönti el. Időnként - talán a legtöbbször - inkább az, ki hajlandó elviselni egy csapást, hogy így még kegyetlenebb csapást mérhessen az ellenfelére. Sebastien de Castell