Amikor egy költő meghal, vele hal az is, amit mások nem képesek meglátni.

Kapcsolódó idézetek

1. A költőnek oly dolgokat kell érzékelnie, melyeket a többiek képtelenek észrevenni. A matematikus ugyanezt teszi. Szofja Vasziljevna Kovalevszkaja
2. A költő csak holtan nyeri el igazi, végleges arcát, ritkán fordul elő, hogy a kortársai még a halála előtt fölismerjék és helyesen ítéljenek róla. Ezért az eltûnés az ő igazi célja. S amíg nem lehet halott, amíg még él, arra kell törekednie, hogy minél több ember számára legyen legalább minél messzibb. Ivo Andric
3. Egy ember akkor hal meg véglegesen, amikor már senki nem idézi fel az emlékét. Ugyanígy lehet ez az országokkal és a kulturális örökségünkkel is. Gilbert Sinoué
4. Akkor nagy a költő, ha már halott. Marcus Valerius Martialis
5. A halottak ugyanolyanok, mint az élők: van, akit megjegyzünk, másokat elfelejtünk. Tommy Wieringa
6. Mikor egy ember meghal, a titkai megkötnek, mint a kristály, mint jégvirág az ablakon. Utolsó lehelete elhomályosítja az üveget.
7. A versek olyanok lehetnek, mint az emberek. Néhányat azonnal megfejtesz. Másokat meg nem - és soha nem is fogod. Benjamin Alire Sáenz
8. Amikor eltávozik az élők sorából az utolsó ember is, aki még emlékezett rá, a halott másodszor, és ezúttal véglegesen meghal, mintha soha nem is élt volna. Ámosz Oz
9. Akárhányszor meghal egy ember, az univerzum egy része elpusztul. Mindaz, amit ez az ember érzett, átélt, megcsodált, eltûnik vele együtt, valahogy úgy, mint a könnyek az esőben. Paulo Coelho
10. Az ember halála mindenki mással történik.