Egy ember akkor hal meg véglegesen, amikor már senki nem idézi fel az emlékét. Ugyanígy lehet ez az országokkal és a kulturális örökségünkkel is.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy ember szerintem háromszor hal meg. Először, amikor megáll a szíve és a lélegzése, másodszor, amikor eltemetik, harmadszor pedig, amikor utoljára tesznek róla említést a Földön. Menyhárt Jenő
2. Az ember csakugyan egyedül marad, ha elmegy az utolsó is, aki emlékezni tudott. Agatha Christie
3. Azt mondjuk, az ember akkor hal meg, amikor a szíve leáll, nem előbb. Kicsit önkényesen hangzik. (...) Talán valójában akkor hal meg valaki, amikor az agya áll le, amikor már nem képes új gondolatokat befogadni. George Orwell
4. A kultúra halála az emberek halála.
5. Egy nap minden emlékké válik, és meghalunk. Jón Kalman Stefánsson
6. Eljön az idő, amikor mind halottak leszünk. Mind. Eljön az idő, amikor nem marad ember, aki emlékezzék, hogy léteztünk, vagy arra, hogy fajunk bármit is csinált. Senki sem marad, hogy emlékezzék Arisztotelészre vagy Kleopátrára, pláne rád. Elfelejtenek mindent, amit tettünk, építettünk, írtunk, kigondoltunk és felfedeztünk. (...) Ha az emberi feledés elkerülhetetlensége aggaszt, annyit javasolhatok, ne törődj vele. Isten a megmondhatója, mindenki ezt teszi. John Green
7. Mindnyájan meghalunk. Egy van maradandó a földön, ha tudunk érte bátran és igazan élni: a nemzet. Szálasi Ferenc
8. Amikor eltávozik az élők sorából az utolsó ember is, aki még emlékezett rá, a halott másodszor, és ezúttal véglegesen meghal, mintha soha nem is élt volna. Ámosz Oz
9. Azt mondják, valaki addig él velünk, míg van, aki emlékszik rá, bár mindenki tudja, hogy a halál végleges, és az emlékek hamar kifakulnak. Mattias Edvardsson
10. - Szerinted mikor hal meg egy ember? (...) - Amikor elkap egy gyógyíthatatlan betegséget? - Nem. Hanem akkor, ha elfelejtik.