Amikor eltávozik az élők sorából az utolsó ember is, aki még emlékezett rá, a halott másodszor, és ezúttal véglegesen meghal, mintha soha nem is élt volna.

Kapcsolódó idézetek

1. Kétszer halsz meg. Először amikor már nem lélegzel, másodjára amikor valaki utoljára mondja ki a neved.
2. Ha az ember meghal, minden dolga olyan, akárcsak sohasem lett volna. Faludy György
3. A halottaknak már nincs ügyük. Nem akarnak, vagy agyalnak, tesznek, mivel már halottak. Az élők döntése, ha kísértik őket.
4. Egy ember szerintem háromszor hal meg. Először, amikor megáll a szíve és a lélegzése, másodszor, amikor eltemetik, harmadszor pedig, amikor utoljára tesznek róla említést a Földön. Menyhárt Jenő
5. A halottak a maguk számára azonnal halottak, de másoknak csak akkor válnak azzá, amikor kezdenek feledésbe merülni. Piia Leino
6. Az élet fokozatosan megy át a halálba. Először az egész részei halnak meg. Amikor az ember szerettei meghalnak, az ember egy része is meghal. Kim Stanley Robinson
7. Akárhányszor meghal egy ember, az univerzum egy része elpusztul. Mindaz, amit ez az ember érzett, átélt, megcsodált, eltûnik vele együtt, valahogy úgy, mint a könnyek az esőben. Paulo Coelho
8. A halál pillanatában az ember elereszt mindent, a tenyeréből kihullajt mindent, és nem kíván megragadni semmit. G. Hajnóczy Rózsa
9. Amikor a halál elragadja az embert, mindig az élet végének emez oldaláról ragadja el. Hátulról tör rá a halál, s itt éri utol még életében. William Faulkner
10. Az emberek, akik oly fontosnak gondolják magukat, úgy tûnnek el a sokaságban, mintha sosem lettek volna. Egyszerûen nem léteznek annyi ideig, hogy jelenlétük nyomot hagyjon. Az életük első fele küszködés, a másodikban pedig már végképp beletörődve az elkerülhetetlen elmúlásba, feladják minden álmukat, minden tervüket. Végül mindenki boldogtalanul hal meg, hisz nincs idejük megvalósítani magukat.